Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 25 (248. szám) - Azonnali kérdések ismertetése: - A jelzálog-hitelintézetről és jelzáloglevélről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
788 Igen tisztelt Országgyűlés! Egy minimális történelmi áttekintést hadd adjak azért ezen a téren. Bár Szájer képviselőtársam már említett néhány intézetet, hadd hívjam fel az Országgyűlés és a jogalkotók figyelmét, hogy a m ásodik világháború előtt Magyarországon egy nagyon jól kimunkált intézményrendszer működött, szakosított hitelintézetekkel, és a különféle mezőgazdasági tulajdonosok hitelproblémáira különféle megoldásokat kívánt adni. Ez a törvény a hitelintézeteket egysé gesen próbálja meg szabályozni. A magyar birtokviszonyok ismeretében, a jelenlegi magyar társadalmi viszonyok ismeretében néminemű kétkedő aggódás támad bennem, hogy a jogalkotónak a célja, szándéka - amely értelemszerűen nemes, támogatandó - valóban elérh etőe ezzel a szabályozással. A háború előtti Magyarországon ugyanis három nagy hitelintézet foglalkozott nevezetesen a mezőgazdasági hitelek problémájával. Az egyik volt az Országos Földhitelintézet. Ez a nagy- és a középbirtokokra szakosodott. A másik, a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete volt. Ez - mint ahogy a neve is mutatja - kisbirtokosok problémáira próbált megoldást találni. És miután voltak 5 holdnál kisebb nagyságú birtokok, törpebirtokok, ezek tulajdonosai számára az Országos Központi Hite lszövetkezet volt az az intézmény, amely a hitelezésnek a gondjait megoldotta. Tehát látható, hogy hármas rétegeződés volt, és akkoriban föltételezték - és az élet ezt bizonyította, mert ezek virágzó intézmények voltak , hogy a mezőgazdaság speciális prob lémái miatt különféle intézeteknek kell szakosodni, és különféle intézeteknek kell ezt a kérdést megoldani. Hogy mennyire jók voltak ezek az intézetek, mi sem bizonyítja jobban, mint azok a gazdasági válságok, amelyek, mondjuk, az első világháború után meg rázták Magyarországot, amikor a hitelállománynak körülbelül a 45 százaléka maradt a trianoni határokon túl levő területeken - és ez nagyon komoly válságot jelentett; talpra tudtak állni, tudatos kormányzati politikával az első világháborút követő válságból a magyar mezőgazdaság kilábolt. Kilábolt, mert a kormányzatnak a politikája ezen intézetek tekintetében nagyon határozott volt. Egyrészt kaptak speciális privilégiumokat, adókedvezményeket, illetékmentességet. A jelzáloglevelek kibocsátásának a privilégiu ma meghatározott intézetekhez kötődött. Megkapták azt, hogy a követelések végrehajtásánál elsőbbséget élvezzenek. Nagyon erős volt az állam és az intézetek kapcsolata. Még azt is elkövették, hogy ezeknek a hitelintézeteknek a vezetőihez kormányzati jóváhag yásra volt szükség. (Sic!) Ha úgy tűnt, hogy probléma van a gazdasági életben, az állam beavatkozott, interveniált. Nem félt attól, hogy a magyar mezőgazdaság számára igen fontos területen az állam aktívan részt tudjon venni a mezőgazdasági politika irányí tásában. És ami nagyon lényeges, tisztelt képviselőtársaim, ezek az intézetek nem voltak profitérzékenyek. Nem az volt a céljuk, hogy minél nagyobb profitra tegyenek szert, hanem a haszonból a működési költségeiket tudják fedezni, ezenkívül céljuk a mezőga zdaság talpra állítása, segítése volt, a gazdák számára egy könnyebb hitelnyújtási lehetőség megteremtése. Ez a szerkezet 1947ben megszűnt, államosításra került. Itt egyetlenegy mondattal hadd utaljak vissza Juhász képviselőtársam felszólalására, majd egy tegnapi miniszterelnöki mondatra; ahol a miniszterelnök úr - aki lassan most már igazán ki fogja érdemelni a magyar Cicero nevet, mert olyan szellemesen tud szóno ki fordulatokkal élni - azt mondta, hogy a magyar mezőgazdaságot 1990 után szétverték. (Karakas János: Hát ez igaz!) (11.00) Ez annak igaz, aki nem ismeri a tényleges helyzetet, és politikailag elvakult és fanatikus. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) A magyar mezőgazdaságnak a szétverése például 1947ben megkezdődött, igen tisztelt képviselőtársaim, amikor államosították ezeket, és megszűnt a magyar mezőgazdaság számára egy kedvező hitelnyújtási lehetőség. A magyar mezőgazdaság szétverése akkor is megkez dődött, amikor kényszerítették az embereket, részben jogszabályok által - elvették a földjüket , részben olyan viszonyokat teremtettek, hogy nem volt maradásuk azon a területen.
