Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 24 (247. szám) - A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. NÁDORI LÁSZLÓ (SZDSZ):
743 Kiolvasható továbbá a tervezet szövegéből, szelleméből az, hogy az előterjesztő a törvényben felsorolt feltételek megteremtését jórészt az önkormányzatokra hárítja, remélhetőleg figyelemmel az önkormányzatok teherbíró képességére. (21.30) A másik gondolatom az intézményrendszer demokratikus működéséhez kapcsolódik. A törvénytervezetben és az előzetes munkaanyagokban arról volt szó, hogy az előterjesztő törvényi szinte n fogja szabályozni a civil szervezetek, társadalmi önszerveződések szakmai tevékenységének segítését, munkájuk ellenőrzését. Ez fontos lenne, mert a meglévő intézményrendszer demokratizmusának erősítése, a gyermekvédelem társadalmi alapjainak szélesítése megkívánná, hogy a települési jegyző körül - a városi gyámhivatal szintjén - kerüljenek be a szervezett gyermekvédelmi rendszerbe olyan társadalmi erők, akik környezetükből nyert tapasztalataik révén mind a veszélyeztetettség kialakulása megelőzésének, min d a veszélyeztetett családok problémái megoldásának segítői lehetnének. A következő gondolat a gyermeki jóléti szolgáltatás alkalmazásáról szól. Elfogadható, szerintem kifejezetten jó a tervezetnek az a koncepciója, amely szerint a gyermekjóléti szolgáltat ások igénybevétele előzze meg a gyermekvédelmi hatósági beavatkozást. A törvény ezt az elvet következetesen érvényesíti, szerintem két eset kivételével. Az egyik kivétel a következő: elfogadva azt, hogy veszélyhelyzetben a legfontosabb teendő a gyors, oper atív intézkedés, ugyanakkor nem kap kellő figyelmet a hatóság intézkedéseivel, határozataival szemben a gyermek, illetve a szülők, a hozzátartozók és a törvényes képviselők jogorvoslati jogosultságának szabályozása. A másik kivétel: a gyermek legkedvezőbb érdekeinek figyelembevétele mellett feltétlenül alkalmazni kellene a nemzetközi családjogban ma már elfogadott elvet, a gyengébb védelmének elvét is. Ebben a helyzetben a középpontban természetesen a gyermek áll. Előfordulnak azonban élethelyzetek, amelyek ben nemcsak a gyermekek, hanem a szülők is társadalmi támogatásra szorulnak. Erre egy példát mondanék: a törvény e körben az operativitás jegyében, az örökbefogadás elősegítésének megkönnyítése érdekében nem számol azzal, hogy az anya a szülést közvetlenül megelőző és az azt követő időben felfokozott, bizonytalan érzelmi állapotban tesz örökbefogadási nyilatkozatot. Tehát az anya számos esetben nem a szükséges, elvárható megfontoltsággal teszi meg nyilatkozatát. Ezért a törvényben - a 163. §ban - megadott határidőt nem tartjuk elégségesnek a nyilatkozat esetleges visszavonására. Talán elképzelhető olyan megoldás, hogy az anya nyilatkozatával egyidejűleg a gyámhivatal végezzen vizsgálatot az anya környezetében. Ha az illetékesek arra a megállapításra jutnak, hogy a gyermek felnevelésére vér szerinti szülője, szülei környezetében adott a minimális esély, akkor a hivatal az anya nyilatkozatát ne legyen köteles elfogadni. Most néhány szót még a fogalomhasználatról. Egy évtizeden belül másodszor változnak a gyerm ekvédelemben használatos alapfogalmak, terminus technicusok. Az 1986. évi IV. törvény kiiktatta - némi eufemizmussal - az "állami gondozott" fogalmat; a szülő és gyermeke közti jogviszony és a gyermekvédelem súlya szerint megkülönböztetett négyféle elnevez ést. Az asztalunkon fekvő törvény ismét más fogalmakat használ. Miközben elfogadom az új fogalmakat, megjegyzem, hogy az elmúlt tíz év nem volt elég ahhoz, hogy akár szakmán belül is ne egyszerűen állami gondozott gyerekekről beszéljenek. Nagyon át kell go ndolni tehát a fogalmak kiválasztását, a fogalom tartalmának és terjedelmének meghatározását, mindenekelőtt a törvényalkotás folyamatában. Végül: a nemzetközi együttműködés lehetőségére a törvény - legalábbis tudomásom szerint, ha tévedek, akkor máris viss zalépek - nem utal; jóllehet a New Yorki egyezmény kifejezetten hangsúlyozza ezt a lehetőséget, és felszólítja az aláíró tagországokat az együttműködésre. Én csak három cikket emelek ki példának: A 4. cikk azt mondja: "amennyiben a gazdasági, szociális és kulturális jogokról van szó, ezeket az intézkedéseket a rendelkezésükre álló erőforrások határai között és szükség esetén a nemzetközi
