Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 24 (247. szám) - Határozathozatal napirendi ajánlás kiegészítéséről - Az ülés napirendjének elfogadása - A területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveiről, a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszeréről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BAJA FERENC környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter:
722 Kovács Tibor fogalmazta meg azt, hogy a megyei fejlesztési tanácsok számára indokolt lenne visszatérítendő támogatási rendszerekkel is élni - illetve kamattámogatási rendszerr el élni , és természetesen ehhez képest körülbelül az fogalmazódik meg ebben, hogy a megyei fejlesztési tanácsok saját kasszaként kezeljék ezeket a forráslehetőségeket. Itt valóban megint azt kell mondjam, hogy két ellentétes szemlélet küzd egymással, his zen Balsay úr éppen az ellenkezőjét fogalmazta meg ennek, nevezetesen, hogy erre ne kerüljön sor. Ismerve az előkészítés során ezt a két, tulajdonképpen lényegét tekintve egymást kizáró nézetet, mi ezzel úgy vagyunk, hogy döntsön a parlament; mind a kettőn ek vannak előnyei. Tehát előnynek az mutatkozik Kovács Tibor felvetésének az elfogadásában, hogy a gondos gazda gondosságával gazdálkodnak jobban a megyei fejlesztési tanácsok, hiszen hogyha adott forrásuk van, ebből visszatérítendő támogatást tudnak adni, és tudják azt, hogy őhozzájuk folyik vissza, akkor erre jobban vigyáznak. Azonban az a helyzet, hogy ha ezzel nem számolnak, akkor kevésbé fognak élni ezzel a közgazdasági lehetőséggel, és inkább a vissza nem térítendő támogatások mellett fognak dönteni, mint ahogy az ez évi tapasztalatok egyértelműen ezt is mutatják. Ez egy olyan típusú szakmapolitikai döntés, amelyről a Háznak kell döntenie. Azonban a döntéshez hadd mondjak egy valamit - ez egyébként felmerült itt a vitában , hogy mégis milyen típusúak ezek a támogatások. Az eddigi beérkezett adatok azt mutatják, hogy 43 százalék a munkahelyteremtő és megtartó támogatás és a termelői infrastruktúrára 35,4 százalékot fordítottak; ami azt jelenti, hogy megvalósult az első évben is az a cél, amelyben elsős orban a munkahelyteremtés irányába léptek el. Még valami - csak azért, hogy nyugodtak legyünk a tekintetben, hogy semmiképpen nem döntöttünk rosszul : nevezetesen, hogy ezen döntések eredményeként 6 milliárd támogatásból 32 milliárd forint összköltségű be ruházás született, tehát megötszöröződött az állami forrás. Én egyébként a magam részéről azzal egyetértek, hogy meglehetősen széles skálát vonultat fel a parlamenti határozat a különféle prioritási lehetőségekből, de azért mi egyértelműen letettük a vokso t a munkahelyteremtő fejlesztés és a munkahelyteremtő infrastruktúrafejlesztés mellett. E tekintetben mi úgy gondoljuk, hogy ez a helyes sorrend; az eddigi gyakorlat ezt is mutatta, azonban azért szélesebb a lista, mert akadnak szituációk, amikor csak ezek kel a lehetőségekkel lehet segíteni; de a fő prioritásokkal egyetértek. Mint ahogy egyébként abban az értelemben Balsay úrral tökéletesen egyetértek, hogy a kincstár szerepe meg kell hogy maradjon az elkövetkezendő időszakban is. Az én számomra nem képzelh ető el az, hogy ne a kincstári rendszeren keresztül finanszírozzuk a megyei fejlesztési tanácsokat, és hogy ne a kincstári ellenőrzés rendszerében kapják meg ezeket a forrásokat. Más kérdés, hogy itt rugalmasabbá kell tennünk a kincstár működését, kevésbé kell hogy bürokratikus legyen a rendszer, de nem tudom azt elképzelni, hogy közvetlenül a megyei fejlesztési tanácsok alapszerűen gazdálkodjanak ezzel. Része kell hogy legyen ez a fejlesztési forrás a kincstári rendszernek, éppen azon okok miatt, amelyeket egyébként Balsay úr is említett. Sőt, az én meglátásom szerint az önkormányzati kiegyenlítő kassza esetében is nagyobb szerepet kell kapnia a kincstári ellenőrzésnek. A területfejlesztési célelőirányzatnál egy az egyben a kincstáron keresztül finanszírozu nk; az önkormányzati kiegyenlítő kasszánál ez nem így van. Nagyon remélem, hogy az elkövetkezendő időszakban ott is átállhatunk erre. Arra vonatkozóan, hogy túlsúlyose valamelyik intézménye a területfejlesztésnek - akár az Országos Területfejlesztési Taná cs, akár a megyei fejlesztési tanács , nekem az a válaszom, hogy ma igen, túlsúlyosak ezek az intézmények, mindaddig, ameddig a megyei fejlesztési koncepciók, megyei rendezési koncepciók el nem készülnek. Ez a túlsúlyosság addig szerepel - mert ezek intéz ményenként rögzítve vannak , én ugyanakkor azt nem érzékeltem, hogy a kistérségek kiszorultak volna ebből a szabályozási rendszerből.
