Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 24 (247. szám) - Határozathozatal napirendi ajánlás kiegészítéséről - Az ülés napirendjének elfogadása - A területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveiről, a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszeréről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BALSAY ISTVÁN (Fidesz):
710 Ez ellen nem lehet mentség az sem, hogy minél hamarabb szükséges ismét a pénz elosztásáról dönteni, és ez a határozati javaslat - mondják mások - épp ennek a normativitását kívánja biztosítani. Ha ez így van, akkor ezeknek törvényben kellene meg jelenniük. Feltétlenül fontosnak tartom - itt a vita során is elhangzott , hogy jelenleg más tárcák hatáskörébe tartozó és ágazati - sokszor nem egyeztetett - érdekek kereszttüzébe kerülő kérdéskört is elemeztek. Vélemé nyem szerint egy folyamatos odavissza egyeztetés - tárcaközi egyeztetés - feltétlenül szükséges, főleg a területfejlesztés egyik gerincét képező vonalas létesítmények, nemzetközi léptékű, Európát átszelő infrastruktúrák nyomvonalainak a kijelölésénél, aut ópályák építésénél vagy vasúthálózati fejlesztéseknél, vagy a nemzetközi vérkeringésbe bekapcsolódó logisztikai központok kialakításánál. Megismétlem azt, hogy rendkívül hiányosnak és helyenként ezzel a határozattal szembemenőnek tartom, hogy nincs egysége s, a mezőgazdaság nemzeti koncepciójára vonatkozó parlamenti határozat; vagy ami van, az erősen vitatott, és a mai tiltakozások kereszttüzében is áll. Nincs megfelelő koncepció az energiahálózat fejlesztésére, távlatban az energia - mint egy alapvető terme lési költség - hosszú távú meghatározására. Azt sem tartom helyesnek, hogy önkormányzatok vezetői - megyei és városi önkormányzatok vezetői - saját lelkesedésükből, helyenként ügyességükből, rámenősségükből meghatározói a mai magyar iparfejlesztésnek, és e nnek lehetőséget ad az is, hogy egyes területeken kialakult munkakultúrák vagy más területeken rehabilitálásra váró ipari körzetek talán meghatározzák a fő mozgási lehetőséget, és ebben befolyásolják a külföldi, főleg a multinacionális cégek szándékai is a z iparfejlesztési stratégiát. Mégis azt mondom, hogy a Magyar Köztársaság parlamentjének irányt kell mutatnia az ipar, a kereskedelem, az úthálózat, vasúthálózat és más meghatározó ágazati érdekek fejlesztésére, és azzal egyetértek, hogy ezek összehangolás ára a térségekben vagy a régiókban nagyobb odafigyelés szükséges. Nem lehetséges az, mint ahogy ma tapasztaljuk, hogy van olyan megye, ahol már két autópályakoncepció van, és vannak olyan térségek, ahol a tárcának és a helyi közösségeknek alapvetően eltér ő érdekei jelennek meg a központi és a helyi területfejlesztési koncepciókban. Szeretném azt is mondani, hogy ez a középtávú koncepció és a programfinanszírozás az európai integrációnak egy szerves része lehet; az európai integráció előtt megteendő nagyon sokrétű és nagyon nagy - és az ország gazdaságát kemény feltételek elé állító - koncepció része kell hogy legyen. Mindezek alapján mondom még egyszer, hogy az országgyűlési határozati forma, ez a technika lehetőséget ad arra, hogy különbözőképpen értelmezz ék - ha nem is a kormányzati résztvevők, de esetleg ők is , különböző módon értékeljék ezt a határozatot a térségi területfejlesztési tanácsok és főleg a kistérségi - sajnos csak statisztikai vonzáskörzetekre szerveződhetett - területfejlesztési tanácsok. Nem sikerült elérnünk azt a törvény után sem - most már mintegy fél év, háromnegyed év után , hogy a területfejlesztés fókuszába egy összehangolt, programfinanszírozott, koncepciózus, de a kistérségek önszerveződő, önkormányzati vállalkozói kamarái kerül jenek. Ma túlsúlyos a megyei területfejlesztési tanácsok szerepe, és ez a túlsúlyosság tovább fokozódik akkor, ha a megyei területfejlesztési tanácsok vezetői és a megyei kamarák vezetői határozzák meg a régiók kialakításának a főbb irányelveit is. Megismé tlem azt, amit több kutató, több térségfejlesztő már leírt: el kell kerülnünk azt az állapotot, amikor a nyugatkelet irányú lejtő, az eltérő fejlettségi szint még újabb leszakadásokhoz vezet. Ezt azonban nem úgy kell megakadályoznunk, hogy a fejlődő és kü lönböző okok miatt korábban évszázadokon keresztül adottságait jobban kihasználó vagy az elmúlt időszakban nagyobb figyelmet kapott térségek hátrányára történjen meg ez a felzárkóztatás. A helyes megoldás és a helyes irány az, ha az innovációs központok tá mogatásával, ösztönzésével emeljük hozzá a hátrányos helyzetben lévő térségeket. Bekövetkezhet egy közbenső állapot is, amikor a nyugati országrész és a főváros, valamint a nagyvárosok - szigetszerűen kiemelkedve - továbbfejlődnek és még dinamikusabban fej lődnek, és a keleti országrész, valamint a
