Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 3 (241. szám) - A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BRÚSZEL LÁSZLÓ (MSZP):
68 Az én válaszom e kérdésre az, hogy ig en. Igen, jobb lett volna egy új törvényt alkotni, kiváltképpen ha végiggondoljuk az elénk tett módosítás egyes rendelkezéseit, s azt látjuk, miközben a régi problémák megnyugtató megoldását nem éri el, aközben újabb ellentmondásokat teremt. Nem világos sz ámomra - s talán nem vagyok egyedül tájékozatlanságommal , hogy vajon melyek azok a legfontosabb gazdaságpolitikai célok, amelyeket e törvényjavaslat elérni kíván. Mert hiszen azt senki sem gondolja, hogy egy törvénymódosításnak csak szépítészeti céljai l ennének. Mert mi is mostanság a helyzet a felszámolások és a csődeljárások területén? A csődtörvény hatálybalépését követő iszonyatos felszámolási és csődhullám, amely némiképp kiprovokált volt, több ezer eljárás megindítását jelentette. Az utóbbi három év ben valamelyest alább hagyott ugyan, de az nem teljesen tisztázott, hogy ez jelentie a gazdálkodó szervezetek megerősödését is vagy sem. A mindennapi gazdálkodási tapasztalatok azt sejtetik, hogy a vállalkozások egymásnak tartozása, ahogy a szakemberek mo ndják, körbetartozása, továbbra is magas, mintegy 60 százalékos arányú. Jelentős továbbra is a hivatalos bírói úton kívüli végrehajtás, vagy ahogy mondják, a behajtás, de ugyanakkor az is tapasztalható, hogy a követelések érvényesítése iránt egyből felszám olást kérnek az adott cégek ellen. Mind a bíróságok, mind a felszámolók tapasztalata az, hogy az évekkel ezelőtt megindult felszámolások többnyire vagyonnal rendelkező adósok ellen indultak, de ezek az eljárások mára kifutófélben vannak. Az utóbbi években teljesen ellentétes tendencia indult el, mivel egyes számítások szerint a felszámolás alá kerülő cégek mintegy 8590 százaléka úgynevezett üres vagy fantom cég. Ezek a cégek többnyire egyszerűsített felszámolás alapján szűnnek meg. Rendkívül magasak az áll am valamely szerve felé fennálló tartozások - lásd APEH, tb , a felszámolási eljárások nagyobbik hányadát ezen szervezetek indítják meg. (20.20) Gyakorlati tapasztalat az is, hogy nincs megoldva az úgynevezett vagyonhiányos cégek esetében a felszámolók dí jazása. A Cstv. 1993. évi módosítása során bevezetett díjfedezeti alap - merthogy még a működésére vonatkozó rendelkezéseket sem hozták meg az illetékesek - az elmúlt évek során egyetlen kifizetést sem teljesített, gyakorlatilag csődött mondott, a felszámo lók döntő hányadának jelentős mértékű követelése áll fenn az alappal szemben. Továbbra is felfellobbanó gyanú lengi körül a felszámoló kijelölésének gyakorlatát, minden szabályozás ellenére, és ez nem jó sem a bíróknak, sem a felszámolónak, de még a hitel ezőnek és az adósnak sem. Tisztelt Országgyűlés! A következőkben a törvényjavaslat néhány részletéhez kívánok szólni. Jelentős újításnak szánja az előterjesztő, hogy a hitelező fogalmi körét, azaz státuszát az eddigiekhez képest szűkíti, illetve külön felt ételekhez köti. Ugyanis felszámolási eljárást ezután csak az kezdeményezhetne, akinek az adós által elismert lejárt pénzkövetelése van, a felszámolás kezdő időpontja után pedig az, akit a felszámoló még nyilvántartásba is vett. Ennek pedig az a feltétele, hogy a követelés egy százalékát a hitelező befizesse a bíróságnál kezelt külön számlára. A gyakorlatban rendkívül egyenlőtlen helyzeteket hozhat az, ha megkövetelnénk, hogy az adós kifejezetten ismerje el a követelést, azaz, hogy nem elég a nem vitatott kö vetelés megléte. Ha ezt a módosítást elfogadnánk, a kishitelezők hátrányosabb helyzetbe kerülnének a nagyokkal szemben, hiszen helyzetüknél fogva valószínűleg képtelenek volnának minden esetben elismerő nyilatkozatot kicsikarni az adóstól. Számukra tehát r eálisan csak a - tegyük hozzá - hosszú és bizonytalan sorsú peres út marad. Amennyiben a hitelezői igények nyilvántartásba vételének a nyilvántartásidíjbefizetés a feltétele, akkor könnyen lehet, hogy újabb trükköknek vetjük meg az alapját. Ez a díj ugyan is arra ösztönözné az adóst, hogy még az utolsó pillanatban se féljen kimenteni a vagyont a cégből, mert ha nincs vagyon, a felszámolás kezdete után nemigen lesz hitelező, aki külön költségekbe verné magát, ha bizton tudja, hogy úgysem juthat kielégítéshez . A felszámolónak pedig nem lesz érdeke utánamenni
