Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 18 (246. szám) - A műemlékvédelemről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - ZSIGMOND ATTILA (MDNP):
648 Sokkal inkább azt hiszem, a jelenség mögött egy nagyon komoly logikai különbség, a műemlékvédelem belső logikája, és az újat, szépet, mást akaró modern építészet saját törvényszerű logikája közti termés zetes eltérés áll. (20.40) Azt hiszem, hogy akkor kezd el e két logika igazán ütközni egymással - és tudom, hogy Korózs képviselőtársam Egerből származik , ha az adott városi tér, amelyben ez a két logika elkezd különkülön keréken dolgozni, futni, épp a tér szűkössége miatt egyszer csak ütközéseket fog előállítani. Ha a múltkor arról szóltam én magam egy hasonló rövid szólalásban, hogy mily igaza van azoknak, akik a XX. század épített kulturális emlékeinek megőrzésére is most már műemléki szinten gondolna k, akkor nagyon is oda kell figyelnünk arra, hogy milyen sajátos, természetes logikája van a műemlékvédelemnek. Azt hiszem, vannak egyegy közigazgatásnak olyan testületei, fórumai, amelyek képesek arra, hogy ezen ellentmondásokat - mert miért ne keletkezn ének, ez a világ legtermészetesebb dolga - föloldják. De ennek következtében a műemlékvédelmet igenis saját logikáján kell támogatni, s ilyen alapon bizony a bírságolással is egyet tudok érteni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Kösz önöm szépen. Megadom a szót Zsigmond Attila képviselő úrnak, Magyar Demokrata Néppárt. ZSIGMOND ATTILA (MDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelettel köszöntöm az államtitkár asszonyt, mind a tíz képviselőtársamat, aki itt van a teremben. Szeretettel kösz öntöm az Országos Műemlékvédelmi Hivatal elnökét és munkatársait, a rádióhallgatókat. Most már csak nekik beszélek - és a Naplónak, az országgyűlési jegyzőkönyvnek. Egyes vélemények szerint békében több pusztul el, mint háborúban. Hogy ez igaze vagy sem, azt nem tudom, de a magyar műemlékek sorsa igazolni látszik e tételt. Alcsútdoboz emeletes klasszicista kastélyát és Ybl Miklós tervezte virágházát egy kegyetlen ideológia gerjesztette politikai gyűlölet gyújtotta fel és rombolta le, jóval a második világh áború után. A nemzeti kincset képező ép és működő kastélyainkat elvették a tulajdonosoktól, pótolhatatlan berendezéseiket, műtárgyaikat szanaszét hordták, majd gépállomást, téeszirodát helyeztek el többségükben, és hagyták tönkremenni. Mindezt békében. Bék ében dúlták szét Veszprém, Várpalota történelmi belvárosát, műemléki városrészét a múltat végképp eltörölni akaró megalománok. Békében építették újjá a Budavári Palotát úgy, hogy semmi köze eredeti műemléki belső tereihez és eredeti arányaihoz. Békében tör ték össze Andrássy Gyula bronz lovas szobrát és olvasztották a generalissimus gólem alakjába, pedig háborús sérülései javíthatók lettek volna. Békében szabdalták fel a gödöllői Grassalkovichkastély és a keszthelyi Festeticskastély parkját. Békében - de o sztályharcban. Nem sorolom tovább, pedig lenne mit. Ezt a néhány rettenetes példát csak azért említettem, hogy felébresszem felelősségtudatunkat, és hogy érezzük, milyen fontos téma ez. Tisztelt Ház! Hogy fontos a műemlékvédelem, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Magyarországon 130 éve működik ez a tevékenység. Sorsa persze hányatott volt, hol ide, hol oda tartozott: 1949ben például a múzeumüggyel vonták össze; később tartozott a Művelődési és Közoktatási Minisztériumhoz, a Közlekedési Minisztériumho z, majd az Építésügyi Minisztériumhoz. Jelzem, Európaszerte a kulturális tárcához tartozik. Az OMVH holléte, hovatartozása azonban nem lehet politikai alku tárgya, hiszen foglalkozásának tárgya elméletileg védelem az örökkévalóságra. Ez pedig nem bírja ki a négyévenkénti változásokat. Fontos a műemlékvédelmi törvény azért is, mert a 4 millió magyarországi építményből a sok viszontagság után is 10 300 védett. De fontose azoknak, akik mindössze 274et tartanak az állami tulajdonbó l ki nem adható listán? 274et azok után, hogy a hatvanas években párthatározattal
