Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 3 (241. szám) - A műemlékvédelemről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP):
65 csak arra se méltatja, hogy a nevét rendes en írja le? Így azt sem reklamálhatjuk, hogy bemutatására is csak egy sorra futotta a javaslattevő erejéből. Részletesen foglalkozik viszont a javaslat a helyi önkormányzatok műemlékvédelmi teendőivel. Itt is érthetetlen azonban, hogy a megyei önkormányzat oknál nincs szó róla, hogy kezdeményezhetik a műemléki oltalmat érdemlő értékek védetté nyilvánítását. Mindenesetre furcsa. Amilyen öröm azonban, hogy a javaslattervezet komolyan kíván támaszkodni a helyi önkormányzatokra, legalább annyire gond is, tekinte ttel az ország jelenlegi helyzetére, továbbá arra a sikeresnek mondható költségvetési igyekezetre, amely gazdaságilag máris lehetetlen helyzetbe hozta az önkormányzatokat. Így ember legyen a talpán az a polgármester, illetve az az önkormányzat, amely képes lesz eleget tenni a 29. § (1) és (2) pontjába foglalt bokros teendőknek. Nem kívánnék ezúttal a műemlékvédelem gyakorlati kérdéseibe bonyolódni, csak utalnék rá: nem szabad megfeledkeznünk, hogy a műemlékvédelem, a védetté nyilvánítás komoly beleszólás a polgári viszonyok normális rendjébe. Akinek például házát védett műemlékké nyilvánítják, annak rendelkezési joga is csorbul. Nem hallgathatjuk el, hogy e törvényben is találni kitételt, amely igenis helyet ad az önkénynek. Márpedig a világnak ezen a részén , mint már sokszor tapasztaltuk, mikor lehetőség van a hatalommal való visszaélésre, akkor vissza is élnek vele. Az is furcsa, hogy amíg az államigazgatási eljárásban 30 nap a szokásos ügyintézési határidő, itt 60 nap. Tekintettel arra, hogy védetté nyilvá nítási ügyek nagy számmal aligha fordulnak elő, fölöslegesnek tűnik az eltérés az általános gyakorlattól. Sok gondot okozhat a kártalanítás, az ideiglenes védettség megszüntetésével kapcsolatos rendelkezés. A műemlékek nyilvántartása kapcsán előírt eljárás pedig kifejezetten arra emlékeztet, ami a hatvanas évek építési és kisajátítási jogszabályai alapján volt gyakorlat. A törvényjavaslat elemzése kapcsán mindenképpen meg kell említeni, hogy szakmai körökben - legalábbis az én híreim szerint - egyáltalán ne m örülnek annak, hogy a tervezet a műemlékvédelemért való felelősség fő súlyát elveszi a művelődési tárcától és a környezetvédelemnek adja át. Kétségtelen, hogy meghatározott esetekben megmarad a művelődési tárca egyetértési joga, de ez édeskevés az egykor megvolt teljes körű felelősséghez képest. Akkor, amikor kulturális értékeink egyre nagyobb veszélyben vannak, akár rossz előjelként is értékelhetjük, hogy éppen az ügyben értelemszerűen leginkább érdekelt tárca felelőssége és hatásköre csökken látványosan . Más esetekben nem győz eleget hivatkozni a kormányzat arra, hogy Európát követi. Itt most erről szó sincs. Pedig érdemes lenne, mert az európai országok döntő többségében a műemlékvédelem kérdéskörében a kulturális ügyek minisztériumai a kompetensek. Fog yatékossága még a törvényjavaslatnak, hogy csak az elsőfokú eljárást rögzíti. A másodfokú eljárás lehetősége teljes homályba vész. Ezen a javaslattevőnek véleményünk szerint még a zárószavazás előtt változtatnia kell. A 43. § (2) bekezdése a következőket m ondja ki: "Az önkormányzatok, valamint az építésügyi hatóságok feladataik ellátása keretében műemlékvédelmi szempontból is folyamatosan figyelemmel kísérik a műemlékek és a védett területek helyzetét, és megállapításaikról tájékoztatják a műemlékvédelmi ha tóságot." Ez így nagyon jónak látszik, és talán indokolt is lenne. A baj csak az, hogy az építésügyi hatóságoknak saját feladataik ellátására sincs idejük. Ki ne tudná, hogy szabálytalan építkezésekkel van tele az egész ország. Nem kell rosszmájúnak lenni hozzá, hogy kimondjuk: ha így fogják, illetve akarják védeni a műemlékeket is, akkor azokra nagyon szomorú sors vár - unokáink se fogják látni. A törvényjavaslat megengedi, hogy a műemlékvédelmi hatóság kisajátítási eljárást kezdeményezzen, ha a műemlékvéd elem érdekei másként nem biztosíthatók. Kisajátítási eljárást kezdeményezhet a tulajdonos is, ha a műemlék fenntartása a számára anyagilag megoldhatatlan, vagy: "rendeltetésszerű használata jelentős mértékben és tartósan vagy rendszeresen korlátozott, és a z ilyen helyzet fennállása mellett az ingatlan az ingatlanforgalomban egy éven belül bizonyíthatóan nem volt értékesíthető." Bármennyire egyszerű feltételnek tűnik is, a legkevésbé sem könnyű
