Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 18 (246. szám) - A műemlékvédelemről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - CSÓTI GYÖRGY (MDF):
637 műemléke gyüttest vagy a műemléképületeket a magántulajdonba visszaadástól? Hiszen ki a legjobb tulajdonos? Az, aki sajátját ápolja, gondozza. Nyilvánvaló, hogy az a háztulajdonos vagy az a kávéháztulajdonos vagy étteremtulajdonos vagy lakástulajdonos, aki tudja, hogy gyermeke, unokája örökölni fogja azt, ami egyébként esetleg éppen apjáé vagy nagyapjáé volt korábban, azt a legjobb tudása, szellemi, anyagi erőforrásai felhasználásával fogja ápolni és gondozni. Nyilvánvaló, hogy sok minden szempontot fel lehet hozni , és a budai Vár példájánál maradva, a Vári Lakosok Egyesülete hosszú évek óta gigászi küzdelmet - legalábbis az ő szempontjuk szerint, az ő nézőpontjukból nézve gigászi küzdelmet - folytat a Műemlékvédelmi Hivatallal azon tulajdonjog visszaszerzése miatt, amely egyébként korábban esetleg őseik tulajdonában volt, lakása visszaszerzésére irányul. Nem akarok nagy szavakat használni és nem akarok érzelmekre hatni, de közülük nagyon sokan abban a lakásban éltek 1945ben, amikor feljöttek a pincéből, amikor hely reállították azokat a házakat, saját erőből, vagy az ő szüleik vagy nagyszüleik tették ugyanezt. Miért lennének ők rossz tulajdonosai a műemléki épületnek? A félelem teljesen megalapozatlan, tisztelt képviselőtársaim. Azért engedek ennek nagyobb teret ebbe n a felszólalásomban, mert ez egy nagyon fontos szemléleti megközelítés. Majd később, más részeknél is kitérek még erre, hogy ez milyen gátakat vagy milyen nehézségeket épített be a műemlékvédelmi törvénytervezetbe. Mondhatnék sok más példát a magántulajdo n mellett, érdekében. Würzburg is a világörökség része. S Würzburgban, ha végigmegyünk a vár utcáin, akkor csak magánházakat látunk - tehát hadd ne soroljam fel ezeket a példákat, tisztelt képviselőtársaim. Nem megalapozott ez a félelem. De természetesen e hhez hozzá kell tenni, hogy viszont megalapozott az a gondolat és mindenképpen helyén való, hogy ezen lakások, épületek vonatkozásában különleges rendelkezéseket kell hozni. S az természetes, hogy a tulajdonosnak, akár a mostani, akár a jövőbeli tulajdonos nak, kötelezettségeket kell vállalni és ezeket a kötelezettségeket be kell tartani, s azok be nem tartása következményekkel kell hogy járjon. Másfelől ezen tulajdonosok támogatást is kell hogy kapjanak, mert csak akkor tudnak a követelményeknek megfelelni, ha a műemlékvédelem céljaira ezen épületek esetében állami támogatást, önkormányzati támogatást kapnak. De erről is fogok a későbbiek során szólni. Hadd említsem meg annak az igénynek a mellőzésével, hogy most belemennék a részletekbe - a részletes vita s orán ezt természetesen meg fogom tenni, és már számos módosító indítványt tettem , csak hogy szemléltessem azt a gondolatot, amelyet elmondtam: mennyire zavarokat okozhat a félelem, amely a magántulajdonosokkal szemben a törvénytervezetben fellelhető. Oly an fogalmakat határoz meg, mint például a műemléki környezet fogalma, amely meglehetősen értelmezhetetlen a szöveg alapján. Ezt vagy módosítani kell, vagy egyszerűen el kellene hagyni. Ugyanis túlságosan sokat szabályoz, túlságosan sok megkötést ad, vélemé nyünk szerint indokolatlanul. Ilyen - és megint csak a Vár esetét hozom fel , hogy nem tartjuk megfelelőnek azt a szabályozást, miszerint a műemlékekre vonatkozó szabályokat alkalmazzák olyan házak esetében is, ahol például egy kapu vagy egy más, a háború után épen maradt részlet van beépítve az egyébként teljesen új, 98 százalékban új épületbe. Ennek a fennmaradt műemléknek a védelmére természetesen gondolni kell és azt biztosítani kell, de ettől még az egész épületet nem célszerű vagy nem indokolt műemlé knek nyilvánítani. S különösen nem, ha egy telken van a műemléképület a nem műemlék jellegű, az elmúlt évtizedekben épült épülettel - szintén különbséget kell tenni. Úgy hiszem, itt a részletekbe most nem érdemes belemenni. A részletes vitában szólni fogok erről, mint ahogy a műemlékek fogalmára és a műemléki jelentőségű területek fogalmára is javaslatot fogok tenni a szöveg módosítása vonatkozásában. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy másik szemléletbeli probléma, amely a műemlékvédelmi törvénynél tetten érhet ő vagy legalábbis a mi megítélésünk szerint fennáll, az a tény, hogy a törvény tárgyát képező műemlékek tulajdonosai sorában különleges helyzetben vannak ugyan az egyházak, de a törvény érthetetlen és megengedhetetlen módon egyáltalán nem tesz említést az egyházakról, holott a körülbelül 10 500 műemléképület, műemléklétesítmény közül körülbelül 2000 az egyházak
