Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 18 (246. szám) - Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP):
616 (17.40) DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Jól tagolt, mindvégig logikus alkotással van dolgunk, ha az épített környezet alakítása és védelme tárgyában benyújtott törvénytervezetet tan ulmányozzuk, és csak helyeselni lehet, hogy 33 év múltán várhatóan megfelelő törvénnyel sikerül lecserélni az építésügyről szóló 1964. évi III. törvényt, és csak örömmel üdvözölhetjük, hogy az új törvény nemcsak a települések rendezésére, tervezésére, épít ési előírásokra, az építmények tervezésére és kivitelezésére, a beépítendő anyagok minőségére, az építészeti örökségre terjed ki, hanem a települések zöldfelületeivel kapcsolatos teendőkre is. Azt is csak javára lehet írni a tervezetnek, hogy jó és tömör f ogalommeghatározásokra törekszik. Ezt akkor is hangsúlyoznunk kell, ha korántsem lehetünk minden meghatározással elégedettek. A magam részéről például feltétlenül vitatnám a "telek" fogalmának törvényjavaslatban olvasható meghatározását. E körül ugyanis tá volról sincs minden rendben. Találunk meghatározást az építési telekről, de meghatározás nélkül jön elő a mezőgazdasági célra szolgáló telek, és egyáltalán nincs szó az úgynevezett üdülőtelekről, holott meglehetősen elterjedt és köznapi telekfajta. Úgy his zem, ezért érdemes volna újra elővenni és alaposan körüljárni a telek fogalmát, felleltározni legelterjedtebb, legtipikusabb válfajait és mindezekről különkülön is szabatos meghatározást adni. Ugyanúgy vitatnám, hogy épület csak az - idézem: "terepszint f elett látható építmény" - idézet bezárva - volna. Mi akkor a föld alá épített pince vagy pincerendszer? Nem szólva azokról a külföldi egyre divatosabb lakóházakról, amelyek nem feltétlenül emelkednek művileg a terepszint fölé, hanem az anyaföld ölében a tá j megbontása nélkül húzódnak a föld alá, és a tetejükön virág terem. Semmi kétségem, hogy a kiszámítható jövőben ilyenek Magyarországon is lesznek, tekintettel gazdaságosságukra és környezetbarát mivoltukra. Jóllehet arról olvashatunk az indoklásban, hogy a fogalommeghatározások vonatkozásában régi hiányt pótol a tervezet, nem mulaszthatjuk el megjegyezni, hogy ez csak részben igaz. Hozzátartozik ugyanis az igazsághoz, hogy a kúria, a porta, a fundus, illetve az intravillán eum - belterület, belsőség - és az extravilláneum - külterület, külsőség - és társaik már meglehetősen régi fogalmak: a kúriát nemcsak királyi udvar értelemben már Szent István törvényei is említik. Legnagyobb sajnálatunkra ezúttal is észrevételeznünk kell , hogy a tárgyalt törvénytervezet sem mentes a nyelvi igénytelenségtől. Hol feleslegesen bőbeszédű, hol meg a szórenddel van baj, amennyiben rossz és értelemzavaró. Álljon itt példaként az utóbbira az 5. § (2) bekezdése - idézem: "Egyes sajátos építményfaj tákra vonatkozó szabályozási kérdésekben az illetékes miniszter a miniszterrel együttesen jár el" - eddig az idézet. Az idézett szövegrész nemcsak kiragadva, de szövegkörnyezetében is értelmetlen. A helyes szórend ugyanis ez lenne: a miniszter az illetékes miniszterrel együtt jár el, tekintettel arra, hogy a viszonyítási pont e törvénytervezetben is csak az előterjesztő miniszter lehet. Vannak helyek, ahol a szabályozás tartalmával sem lehetünk elégedettek, mivel korántsem mindenütt egyértelmű és a legkevés bé sem világos. Jó példa erre a 6. § (1) és (2) bekezdése, amely tipikus esete a felemás szabályozásnak. Ismerve a főváros és a kerületek közötti legkülönfélébb hatásköri összeütközéseket és vitákat, komoly veszélyeket hord, illetve hordhat magában. Ezek k apcsán ötlik fel bennünk a kérdés is: miért helyi örökség az, ami több kerülettel is kapcsolatban áll, illetve több kerületet is érint? Ugyancsak elgondolkodtató a településrendezés általános szabályairól szóló 9. § is. Főleg a tekintetben, hogy semmi gara nciát nem ad arra nézve, hogy a véleményezési eljárás során az illetékes hatóságoknak figyelembe is kell venniük az érdekképviseleti szervek és a társadalmi szervezetek által kifejtett nézeteket, nem szólva a magánérdekek méltánylásáról és elismeréséről. H a visszagondolunk, hogy még nem is olyan régen milyen súlyos visszaélések történtek településrendezés és tervezés címén egyes agrárkisvárosokban és falvakban, akkor megriadva és
