Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 3 (241. szám) - A műemlékvédelemről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - FEKETE GYÖRGY (KDNP):
60 fontosságú helyszíneket jelöli meg, például Ópusztaszert, a székesfehérvári bazilika romkertjét, a pannonhalmi főapátságot, a mohácsi vagy a pákozdi csata színhelyeit és még nagyon sok más helyet. A fennt artás témájának érzékeny pontja a tűrési kötelezettség. Szakmailag indokoltak azok a szempontok, amelyek miatt a tulajdonos tűrésre kötelezhető. Jogbizonytalanságot okoz azonban, hogy különösen a b) és d) alpontokba foglaltaknak nincs semmiféle időbeli def iníciója. A problémát megvilágító, valóságos eseteken alapuló példát mondok el. Egy falusi templomot nemrég műemléki helyreállításhoz kötődő régészeti kutatás során teljes belső terében felástak, mivel Árpádkori erődítményeket találtak. A templom átmeneti leg használhatatlanná vált, de az egyházközség ezt megértéssel fogadta, mivel történelmi múltunk és a hely, a templom múltját tárják fel. Azonban az ásatás hosszúra nyúlik. A munkát kihagyásokkal végzik. A lelkész a haját tépi, a nyáj szétszéled, a bizalom a műemlékvédelem iránt szertefoszlik. Vajon meddig köteles tűrni a tulajdonos a megjelölt estekben? Ennek ésszerű szabályozásában jelentős szerepe lehet a műemlékvédelem céljainak és módszereinek társadalmi elismertetésének. Lehetnee megoldás a tulajdono s és a hatóság közötti szerződés, ami a tűrést elrendeli? Nemigen, mivel maga a tűrésre kötelezett más szféra, mint a megállapodás, a felek egyetértése. A korlátlan tűrést azonban nem szabad a törvénynek megengednie. Esetleg felmerülhet kombinált technika, hiszen a tudományos érdekeket is védeni kell, egy bizonyos időkorlát - fellebbviteli meghosszabbíthatóság lehetőségével , ezen túl pedig megállapodások kötése. Megfontolandó az eltűrt tevékenység során felmerült károk ellentételezésének szükséges mivolta s valamilyen körülírt szabályozása. A törvényjavaslat nem említi a hatósági jogorvoslat útját. A 38. § bekezdése megemlíti ugyan az OMVHt mint az elsőfokú államigazgatási szervet, másodfokról, fellebbvitelről sehol máshol nincs többet említés. A törvényb en fontos a jogorvoslati út megnevezése is. Itt is többféle modell képzelhető el; korábban, '92ig a másodfok a Művelődési Minisztériumban volt, jelenleg az OMVH elnöke gyakorolja. Az első fok az OMVH műemlékfelügyeleti igazgatósága, jogilag önálló, elkül önült igazgatási szerv. Szóba jöttek még a közigazgatási hivatalok mint másodfokú szervek, de ezek decentralizáltságát egy centrumszemléletű műemléki szervezet nem követi; nem adekvát rendszer a kétféle hivatal. Az állam kizárólagos tulajdonát képező műeml ékek helyét a törvényben az úgynevezett vagyonátadási törvény, az 1991. évi XXXIII. törvény előírása teszi lehetővé, miszerint ezen műemlékek körét törvényben kell rögzíteni. Az egyes emlékek felsorolása, a jegyzék a törvény mellékletét képezi, 274 tételt tartalmaz. Az országosan védett műemlékek száma 10 300, így kimondottan mértéktartó. Javasolom a témával foglalkozóknak a lista egyenkénti újabb áttekintését, személyes ismereteik alapján való szúrópróbaszerű ellenőrzését, és erre Orosz képviselőtársam is tett érintőleges megjegyzést. Jegyzékben csak az eddig is állami tulajdonú műemlékek szerepelhetnek természetesen, más tulajdonkörtől az államéba való bevonásra egy jegyzék természete szerint egy jogállamban nincs mód. A törvény e szakasza az üzleti világ spekulációinak kilengéseitől óvja meg a műemlékek legértékesebb csoportját, így viszont a megfelelő fenntartási kötelezettség az államkincstárra hárul. Hogyan lehet jó gazda az állam, ha eddig nem voltak jók a tapasztalatai? A megoldás az, hogy a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet hajlandó lesze a számára marginálisnak tetsző területtel úgy foglalkozni, hogy az ideillő szakmai felkészültség érvényre juthasson. A kincstártól - ha így lesz - szakszerű kezelési és finanszírozási stratégiát várunk el, és ezt is biztosítani kell. Teljességgel hiányzik a törvényjavaslatból a gazdák beszámoltatási kötelezettségének előírása. A kizárólagosan állami tulajdonban levő műemlékek esetében a kormány feladata volna, hogy az ezekkel kapcsolatos tevékenységéről, a védelem hel yzetének állásáról időnként az Országgyűlés felé beszámoljon, valahogy úgy, mint az akadémiai törvényben.
