Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 3 (241. szám) - A műemlékvédelemről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - GYIMÓTHY GÉZA (FKGP):
53 azonban hamarosan megalkotásra került az a törvényerejű rendelet, amely átfogóan szabályozta a műemlékvédelem kérdéseit. A műemlék mint nemzeti érték több érték összetevője. A műemlék ugyanis eszmei érték, használati érték és egyidejűleg gazdasági érték is. Eszmei érték, mert értéke nem mérhető. Használati érték, mert a műemlék lakás és egyéb célra használható. És végül az eszmei értéktől függetlenül épületként is van értéke. A gazdasági érték azonban nem csupán a telek, az épület értékének a függvénye, h anem annak is, hogy milyen műemlékről van szó. A műemlékekkel kapcsolatos gazdasági és jogi problémák egyik oka a műemlékek egyedisége. Minden műemléknek megvan az a speciális sajátossága, amely más egyéb, még hasonló jellegű emlékektől is megkülönbözteti. Ugyanakkor a jogi szabályozásnak általánosnak kell lennie, tehát valamennyi műemlékre kell vonatkoznia. A hatósági intézkedéssel történt védetté nyilvánítás egyidejűleg jogok és kötelezettségek keletkezésének forrása. Más szabályok vonatkoznak az ingatlan tulajdonjogának tartalmára, nevezetesen a birtoklás, a használat és a rendelkezés jogára. (19.00) Ezek a jogok ugyanis műemlék esetében nagyobb mértékben korlátozhatók, mint az a polgári törvénykönyv vonatkozó rendelkezéseiben rögzítésre került. A jelenle g érvényes szabályok is lehetővé teszik ugyanis azt, hogy például egy műemléképületben lakó tulajdonos az ingatlant csak meghatározott módon hasznosíthatja, és azzal korlátozott mértékben rendelkezhet. Ez utóbbi alatt értendő az, hogy tilos az épület homlo kzatát megváltoztatni, és ilyen épületek tekintetében lebontási engedélyt kiadni. A műemléképületekben lakó tulajdonosok abban a vonatkozásban is speciális jogi helyzetbe kerültek, hogy az átlagostól eltérő kötelezettségek terhelik őket. Tűrni kötelesek az t, hogy az ingatlant közcélra is, például kiállítóteremként használják, és viselniük kell a fenntartással járó költségeket is. Ez utóbbi, tehát a műemlékingatlanok fenntartási költségeinek fedezése azonban nem minden esetben várható el a tulajdonos állampo lgártól. Az államnak bizonyos anyagi terheket át kell vállalnia, mert nemzeti érdek a történelmi művészeti értékek fenntartása. Tekintettel a speciális jogi és gazdasági helyzetre, a gyakorlatban többször tapasztalható, hogy a tulajdonosok szabadulni igyek szenek a műemlék jellegű épületek tulajdonjogától. Előfordult, hogy a műemlék az állam tulajdonába, az önkormányzat tulajdonába és az is, hogy az államtól vagy az önkormányzattól magántulajdonba került. A 83/1992. számú kormányrendelet azonban a tulajdonát ruházás tekintetében korlátozó rendelkezéseket tartalmaz, ugyanis felsorolja az állam tulajdonából ki nem adható műemlékeket. Az 1991. évi XXXIII. törvény rendelkezik az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról. A fent említett kormányrendeletben felsorolt vagyon azonban nem adható önkormányzati tulajdonba. Ezek olyan kiemelkedő történeti, kulturális értékek, mint például a királyi palota, vagy szűkebb hazámban, KomáromEsztergom megyében a tatai vár együttese, amelynél szomorúan állapítható meg, hogy az ez utóbbiban található Kuny Domokos megyei múzeum anyagiak híján az egész téli időszakban zárva tart. Mindezek alapján tehát megállapítható, hogy a műemlék jellegű ingatlanok korlátozottan forgalomképesek. A műemlékingatl anok hasznosítása csak nonprofit tevékenység lehet, nem irányulhat elsődlegesen nyereség szerzésére, hanem arra, hogy a műemléki jelleg költségei a bevételekből lehetőség szerint fedezhetőek legyenek. A tulajdonosokat pénzügyi eszközökkel kellene az eddigi eknél hatékonyabban ösztönözni a műemlékingatlanok védelmére. Az UNESCO 1983ban minden év április 18át műemléki világnappá nyilvánította. Különösen ettől az időponttól kezdődően beszélhetünk az úgynevezett világörökségről, a világ legjelentősebb műemléke inek fokozottabb védelméről. Ezzel összefüggésben utalni kell a határon túli magyar
