Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 12 (283. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló tör... - MIAKICH GÁBOR (MSZP):
4834 Többen kritizálták viszont - és nagyon rosszul kr itizálták - azt az elemét ennek az új nyugdíjrendszernek, amelyet tőkefedezeti rendszernek hívunk. Ma is kétszer és az elmúlt napokban többször a chilei példát használták példaként. Az nem eleme volt a nyugdíjrendszernek, hanem az egy nyugdíjrendszer volt, egy tőkefedezeti nyugdíjrendszer. Meg kell mondanom - egyetértve több előttem lévő hozzászólóval, akik elmondták , hogy bizony abban csöppet sem voltak ilyen garanciák és csak tőkefedezeti volt. A magyar rendszerben ez egynegyedet tesz ki, és bizony - ha dd fogalmazzak így - az én ízlésemnek is egy kicsit túlbiztosított lett ez a rendszer. Valamikor úgy gondoltam, hogy egyharmadkétharmad lesz ez az arány, ezt is el kell mondanom. Azt is elismerem, hogy minden ilyen rendszer kockázatot is jelent, de haszon csak kockázattal van. Olyan nincs, hogy kockázat nélküli haszon. Azt is elismerem, és nagyon jónak tartom, hogy egy ilyen átmeneti gazdaságban végül is igen körülbástyázott lett ez a rendszer. Ezt én előnyének érzem. Meg szeretném kérdezni, ha ma tudván t udjuk, hogy nemcsak holnap van nyugdíjproblémánk és ma meg holnapután, hanem tíz évekkel előretekintve is, mert a ma megszületett 62 év múlva megy nyugdíjba a jobbik esetben, akkor nem felelőtlensége nem gondolni arra, hogy azt a terhet, amely ma jelentke zik, megosszuk valamiképpen. Ez a nyugdíjtörvénycsomag azt a terhet, amely ma jelentkezik, azt a problémacsokrot, amely nemcsak a demográfiai helyzetből jelentkezik, hanem a magyar gazdaság és a magyar társadalom állapotából következik, hosszú távra megos ztja. Ma itt valaki már házpéldát használt. Hadd mondjak erre szintén egy házpéldát. Nekem három gyerekem van, és saját erőből építkeztem. Amikor építkeztünk, bizony nagyon össze kellett húzni magunkat, és nem azért nem adtunk a gyerekeinknek többet, mert nem akartunk, hanem mert egy jobb helyzetet akartunk teremteni a családunknak. Amikor felépült a ház, már jobb házban laktunk, de még mindig össze kellett húzni magunkat, mert a végén már bankkölcsönöket kellett felvennünk. Ahogy teltmúlt az idő, először a bankkölcsön járt le, aztán a kedvezményes kölcsön kezd lejárni, magyarán egyre jobban tudjuk élvezni annak a hosszú távra előre elhatározott cselekvéssornak a következményeit, amelyet elhatároztunk és végrehajtottunk. Ha csak a felosztókirovó vagy a kir ovófelosztó rendszerben gondolkodunk, és tudjuk, hogy néhány tíz év múlva jelentősen megnő azok száma, akik a nyugdíjrendszerbe lépnek, és jelentősen lecsökken - már ma látható, hogy jelentősen lecsökken - az éppen aktívak száma, akkor ugyanolyan felelőtl enség ma a rendszerben erre nem gondolni, mint felelőtlenség a következő néhány évre nem gondolni. Ezért igenis osztom azok véleményét, akik ezt a vegyes rendszert azért fogadják el és azért támogatják, mert azokat a politikai, gazdasági és társadalmi kock ázatokat hosszú távra elosztja. Ezek nem spórolhatók meg. Egyedül az a kérdés, hogy mekkora szakaszra osztjuk el. Minél később és minél egysíkúbban döntünk, annál rövidebb időszakra osztjuk meg ezt a tervet. Aki azt mondja, hogy nincs ilyen teher, az igeni s hazudik - valaki már használta ezt a szót , az hazudik igazán. Az csapja be azokat, akik hallgatnak minket és figyelik a javaslatainkat, hogy milyen javaslatok mellett érvelünk. Ilyen elhangzott ma teljesen rossz összefüggésben - mondtam már , amikor m ég a hivatkozás is rossz volt, teljesen hamis hivatkozás volt. (Dr. Kis Gyula József: Ki hazudik?) Majd visszakeresem pontosan, de ma itt hallottuk, ilyen szó hangzott el, teljesen rossz összefüggésben. (13.10) Tovább folytatva a dolgot: ezért úgy vélem, h ogy ez a rendszer éppen az összetettsége miatt - hogy háromnegyed részben megtartja azt a dolgot, hogy az éppen aktuális befizetésekből fizeti az éppen aktuális nyugdíjat, egy részében pedig előtakarékosságra kényszerít - jó. Egyrészt azért jó, mert ez az előtakarékosság - sokszor elhangzott már a korosztályok közötti szolidaritás - szintén a korosztályok közötti szolidaritás, ha néhány tíz évre előre gondolkodva nem teremtek rossz helyzetet a gazdaságban, esetleg egy olyan helyzetet, hogy rendkívüli mérték ben meg kell növelni az adókat vagy az akkori járulékokat. Az is a korosztályok közötti szolidaritás, nemcsak a felosztókirovó rendszerből következő gondolkodásmódban keresendő - ugyanolyan fontos kérdése ennek. Felvetem a másik kérdést: nagyon sok félele m elhangzott ma a kötelező tőkefedezeti részre vonatkozóan, amely - mint mondtam - az én ízlésem szerint is egy kicsit túlbiztosított - de
