Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 11 (282. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DÖGEI IMRE (FKGP):
4768 belépéssel szemben állítottam, hogy a magánnyugdíjpénztárak ba való kötelező belépés kisebb szerződési szabadságot jelent. Holnap kellene vizsgáztatnom a főiskolán társadalombiztosítástanból. A vita miatt elhalasztom. Szerencse, mert akkor holnap Gaál képviselő úr nézeteit valló tanítványaimat mind meg kellett vol na buktatni, ugyanis a társadalombiztosítás alapvetően abban különbözik a magánbiztosítástól - legalább is jogelméletileg , hogy az egyik, a társadalombiztosítás nem köthető írásbeli szerződéshez, egyszerűen a törvény erejénél fogva jön létre; míg a magán biztosítás szerződéshez kötött, méghozzá írásbeli szerződéshez, és ha a magánbiztosítás írásbeliségét az állam törvénnyel megszünteti, ezt megteheti, de csak akkor, ha az állam és a magánbiztosító kerül egymással jogviszonyba, mert különben a polgári jogi viszonyból eredően az állam garanciája a visszafizetésre nem érvényesíthető. (17.00) Tehát a magán- és a társadalombiztosítás ontológiailag különböző voltából (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ered a garanciák különbözősége. Csak erről vitatkozunk. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Tekintve, hogy több képviselőtársunk nem jelezte hozzászólási szándékát, az általános vitát elnapolom. Folytatására holnap kerül sor. Napirenden kívüli felszólaló: ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Dögei Imre képviselő úr, Független Kisgazdapárt. Megadom a szót. DÖGEI IMRE (FKGP) : Tisztelt Elnök Úr! Tiszt elt Ház! A minap Nagy Ferenc kisgazdapárti miniszterelnökről emlékeztünk meg. Én sem tudom kihagyni, hogy e rendkívüli nagy tudású, egyszeri parasztemberről ne emlékezzek meg a magam szavaival. Nagy Ferenc, a nemzetközi rangra emelkedett kisgazda politikus déldunántúli kisgazda család szülötte, 1903. október 8án látta meg a napvilágot, Baranya vármegyében, Bisse községben. A református kisgazdák hagyományait örökölte és vitte tovább. A Trianon utáni Magyarország politikai közéletébe a kisgazda őstehetség friss tettvágyát hozta, aki hűséges a magánvagyongyarapításban, a családépítésben és a magyarságban gondolkodásban. A kisgazda gondok különösen megsokasodtak az 1920as világgazdasági válság éveiben. Tehetségéből fakadóan képesnek bizonyult ezek elemzésér e cikkek által. Írásai 1929 januárjától az akkor nagyon híres Pesti Hírlapban jelentek meg, s máig becses források az agrárnépesség életét tanulmányozó tudományos kutatók számára. Sőt ekkor írja meg szülőfalujának, Bissének a monográfiáját, amellyel elnyer te a Faluszövetség által meghirdetett pályázat első díját. Eddigre már politikai tapasztalatokat is szerzett a Nagyatádi Szabó István alapította országos gazdapárt utódjaként működött egységes pártban. De megtapasztalta azt is, hogy milyen nagy a jelentősé ge az önálló kisgazdapártnak, amely az egységes párt létrejöttével tulajdonképpen megszűnt. Azok közé tartozott, akik küzdelmet folytattak az önálló kisgazdapárt megalakításáért. Ott találjuk Szabó Árpád, Szíjj Bálint és Tildy Zoltán oldalán, akik Mezőberé nyben 1930 januárjában megkezdték az országos független kisgazdapárt szervezését és önálló programjának kidolgozását. Felvállalták az ország lakossága többségének szorító gondját, és keresték a kiutat. Az 1930. október 12én hivatalosan megalakult Függetle n Kisgazda- és Földmunkáspárt első országos főtitkára. Ebben a tisztségében tevékenykedett 1945. augusztus 20áig. Ha meggondoljuk, ez másfél évtized, s
