Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 11 (282. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA (SZDSZ):
4706 DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tiszte lt Képviselőtársaim! Mondandóm egészét egyetlen és számomra nagyon fontos gondolatkörre szeretném felépíteni, teszem ezt azért, mert úgy látom és azt tapasztaltam az eddigi vita során, hogy az ellenzéki képviselőtársak és a kormánypárti képviselőtársak köz ötti vita alapvetően ebben kulminál. Fő kérdésem tehát, hogy lehete szociálpolitikai kérdéssé tenni a nyugdíjrendszer egészét. Számomra a válasz egyértelmű nem, hiszen az bebizonyosodott az elmúlt évek során, hogy egy olyan nyugdíjrendszer, amely nem a kő kemény érdekeltségen alapul, megbukik. Megbukik, s ez nem fikció, ez az elmúlt 102030 év gyakorlata. Hiszen senki sem igazán érdekelt abban, hogy befizesse a járulékokat. Egész egyszerűen abban lesz érdekelt - és itt már érdekeltség lesz állampolgári old alról , hogy a törvényt szabotálja és a jövőt eltitkolja. Nagy kérdés itt az is, hogy megfelele a törvényjavaslat, amelyet elénk tárt a kormány. Erre egyértelmű válasz ma természetesen nem adható, de egy biztos: mindenképpen lépés afelé. Néhány kivételtő l eltekintve ezt a kijelentést és ezt a véleményt az alapozza meg, hogy ez a javaslat, illetve ez a javaslatcsomag a szolgálati idő szentségét akképpen fogalmazza meg, hogy az csak - néhány kivételtől eltekintve - járulékfizetéssel szerezhető meg. Nagyon s okan megkérdezték tőlünk, képviselőktől, az elmúlt időszakban, amióta a nyugdíjvita napirenden van, hogy mit jelent ez az egyén számára, mit jelent ez az egész reform az adott egyén számára. Természetesen az a kérdés, hogy jó vagy rossz ilyen egyszerűen ne m dönthető el. Megmondja ugyan a törvény azt, hogy a nyugdíj összege milyen módon alakul az elismert szolgálati idő és a figyelembe vehető havi átlagkereset függvényében, és úgy érzem, és fontosnak tartom, hogy idézzük a beterjesztett javaslat egészen konk rét számszerűsített javaslatát, csak a társadalombiztosítási nyugdíjra vonatkoznak ezek. 2009 előtt is egészen mások a szabályok, és 2009 után is, hiszen ekkor a bruttó keresetek alapján fogjuk kiszámítani a nyugdíjat. A törvény egy skálát tartalmaz, amely skála 10 évtől 40 évig mondja meg az utolsó kereset és az induló nyugdíj közötti százalékos arányt. Eszerint 2009 előtt 20 év szolgálati idő 53 százalékot jelent, 30 év szolgálati idő 68 százalékot, 40 év szolgálati idő 80 százalékot, és a 2009 utáni - ha ngsúlyozom: bruttó keresetekből számított - százalékos arány pedig 20 év esetén 33 százalékot, 30 év esetén 49,5 százalékot és 40 év után 66 százalékot fog jelenteni akkor, hogyha csakis és kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj az egyetlen forrás. (11.30) Ha viszont magánnyugdíjpénztárba is fizet az illető, akkor ezek a százalékos arányok természetesen másként mutatkoznak: 20 év után 24,4 százalék, 30 év után 36,6 százalék, 40 év után 48,8 százalék. Érdemes összevetni, hogy a jelenlegi induló nyugdí j az utolsó kereset 5560 százalékát jelenti, és ezt a színvonalat ígéri reálértékben a javaslat is. Tehát maga ez az egyetlen kiragadott számsor is jelzi: egyszerűen nem tehető fel úgy a kérdés, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer vagy az új nyugdíjrendszer lesze jobb az egyén számára, hiszen számtalan mindentől függ. De itt szeretném hangsúlyozni - pontosan az előző kétperces vitára is figyelemmel , hogy nem lehet eleget elmondani: a szerzett jogok nem sérülnek. Teljesen nyugodtak lehetnek tehát például az ok az özvegyek, akik özvegyi nyugdíjban vannak: az ő szempontjukból csak akkor lehet változás, ha az az ő számukra kedvezőbb. Nem véletlen az, hogy pontosan ezekre tervezett a költségvetés körülbelül 17 milliárd forintot. Tehát szükséges erről újra és újra - lehet, hogy a mi számunkra unalmasan - beszélni, hogy senkinek nem kell attól tartania a jövőben, hogy bármilyen jogát, ami már megvan, elveszíti, ehhez csak kaphat valamit. Itt szeretnék az úgynevezett polgári pártok kifogásaira kitérni, amik nagyon ér dekesek, hiszen egy teljes szellemi zűrzavart jelentenek. Mert ha valami polgárinak tekinthető, kedves képviselőtársaim, akkor ez a nyugdíjrendszer az, mert valóban érdekeltségi alapon működik, és a szociális szempontokat olyan kicsire igyekszik visszaszor ítani, amilyenre a mai társadalomban még tekintettel kell lenni, de a lehető legkisebbre.
