Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 11 (282. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KELLER LÁSZLÓ népjóléti minisztériumi államtitkár:
4700 kitevő járulékterhelésnek felel meg. Ug yanakkor jogos igény a járulékok csökkentése. A kormányzati javaslat tendenciájában a járulékcsökkentés lehetőségét helyezte előtérbe. Az özvegyinyugdíjrendszerrel kapcsolatban felmerült problémák az esetek többségében félreértésen alapulnak. Engedjék meg , hogy röviden ismertessem a változás lényegét, és a félreértéseket néhány példán keresztül tisztázzam! Az özvegyinyugdíjrendszer igazságosabbá tételének igénye már évek óta napirenden van. A rendszer belső ellentmondásai közül azt érte a legtöbb és jogos támadás, hogy az az özvegy, aki saját nyugellátásra jogot szerzett, nem részesülhet az elhunyt házastársát megillető, több évtizeden keresztül járulékfizetéssel megszerzett ellátásból. A mai rendszer mindössze arra ad lehetőséget, hogy az átlagos alatti s aját ellátás esetén a túlélő nyugdíját az együttfolyósítási határig kiegészítsék. Ez a határösszeg 1997ben 20 400 forint. Az viszont, aki saját ellátásra nem szerzett jogosultságot, a korhatár betöltésétől élete végéig korlátozás nélkül özvegyi ellátásban részesül akkor is, ha még aktív kereső, magas jövedelemmel bír. Ezt a legkirívóbb ellentmondást, hogy a járulékfizetéssel saját ellátásra jogot szerzett személyeket kvázi büntetjük, kívánja az új nyugdíjrendszer megszüntetni, amikor a saját nyugdíj mellet t lehetővé teszi egy 20 százalékos mértékű özvegyi ellátás folyósítását. Az özvegyinyugdíjrendszer tervezett változtatása nem érinti az özvegyi nyugdíj jogosultsági szabályait; változatlanul állandó jelleggel özvegyi nyugdíjra a két gyermeket nevelő vagy a rokkant, vagy az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött özvegy jogosult, ha az elhunyt házastárs, élettárs az életkorának megfelelően előírt szolgálati időt megszerezte. Változatlanul jogosulttá válik az özvegy nyugdíjra akkor is, ha az előbbi feltételek az elhalálozást követő 10 éven belül bekövetkeznek; az 1993. március 1je előtt megözvegyülteknél ez az időszak maximum 15 év lehet. Ezt nevezik a jogosultság feléledésének. E kérdésben számos félreértés van. Sokan úgy gondolják, ha egy nyugdíjas özvegy jele nleg nem kap özvegyi nyugdíjat, akkor 1998. január 1jétől is csak akkor lesz jogosult, ha a haláleset kevesebb mint 15 évvel ezelőtt következett be. (11.00) Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem így van. A megrokkanásnak vagy a nyugdíjkorhatár betöltésének kel lett bekövetkezni a haláleset után maximum 15 évvel. Például ha az elhunyt az előírt szolgálati idővel rendelkezett, akkor 1998. évben minden nyugdíjaskorú nő, aki 40 éves kora után özvegyült meg, és minden nyugdíjaskorú férfi, aki 45 éves kora után özvegy ült meg, kérheti a saját nyugdíja mellé az új, 20 százalékos özvegyi nyugdíjat. Ez a szabály az özvegyi jogosultaknak rendkívül széles körben biztosítja a jelenleg korlátozottan, illetve egyáltalán nem folyósított özvegyi ellátást, amely a 20 százalékos mé rték mellett is több mint 17 milliárd forintot juttat azok számára, akik a korlátozott folyósítás vesztesei voltak. Ez a nagyságrend jól tükrözi a mai rendszer tarthatatlanságát, hiszen a 20 százalékos mérték 17 milliárd forinttal többet nyújt számukra, mi nt a jelenlegi 50 százalékos özvegyi nyugdíjhoz tartozó, korlátozó folyósítási szabály. A másik probléma, amelyet felvetnek, hogy az új, 20 százalékos mérték alacsony azoknál a személyeknél, akik saját nyugellátásra nem szereztek jogot. E kérdés megítélésé nél nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az érintettek egy része jogosult lesz vagy akár jelenleg is már jogosult saját nyugdíjra, de a saját nyugdíjat még nem igényelte, mert aktívként tovább dolgozik a nyugdíjkorhatár betöltése után is. Ebben az esetb en rászorultságról nem beszélhetünk. A nyugdíjrendszer keretében pedig irreális elvárás a célzott, meghatározott személyi kört érintő rászorultsági ellátások előírása. Nemcsak azért, mert a nyugdíjfolyósító az egyén jövedelmeiről nem rendelkezik információ val, egyéni jövedelemnyilatkozatot sem tud ellenőrizni, hanem elsősorban azért, mert az Alkotmánybíróság korábbi döntései alapján egyértelmű, hogy a nyugdíjrendszer keretében a járulékfizetéshez legalább arányaiban nem kapcsolódó megoldás nem alkalmazható, mert ez a járulékfizetésre jogot szerzettekkel szemben diszkriminatív. Ezért a saját jogon nyugdíjjal nem rendelkezők ellátásáról - függetlenül attól, hogy özvegy vagy sem - a szociális ellátórendszer
