Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 11 (282. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP):
4688 való célba érés, a bűnözés melegágyának megteremtése, a betegségek általi tizedelés. Ezt kellene megállítani vagy csökkenteni. Mindezeket mérle gelve megállapítható, hogy - igen lassan és sok bizonytalan tényezőt tartalmazva - lépett ugyan a rendszer, megoldási javaslataira az óvatosság, a hatáskölcsönhatás tanulmányozása, a tapasztalatszerzésre való törekvés, azaz időhúzás a jellemző. A rendszer nem mer belevágni átfogó jövedelempótló, kiegészítő ellátásba. Nem mérték fel kellőképpen sem a jogosultság, sem a garancia értelmezését, ennek mértékét, sem a családi, vagyoni háttért és annak kezelését. Az időskorúakról való gondoskodást úgy közelíti me g e csomag, hogy már passzívak, a munkára való ösztönzésük gyakorlatilag fel sem merül. Ez a központi gondolkodás hiánya. Nincs átfogó gondolkodás, koncepció az időskorúakról, csak szeletekben végzik el ezt a munkát, ami nyilván nem vezethet sikerre. Magya rországon a jövedelmek többcsatornássá váltak, esetenként még az időskorúak körében is. Az egyéni nyugdíj összegének ismerete ezért nem elegendő, a család együttes összes jövedelmét kell lehetőség szerint figyelembe venni. Természetesen nincsenek másutt se m tökéletes mérési módszerek. Mérlegelve az érveket és ellenérveket - mint ahogyan általában a szociális ellátások esetében - itt is az érintett maga vall jövedelméről. A legtöbb vita az egyéni jogosultság és a családi megközelítés kapcsolatát, összehangol ását érinthette. A kérdés úgy merül föl, hogy ez az ellátási forma mennyiben képes magába fogadni azt a már deklarált elgondolást, hogy minden időskorú állampolgárnak biztosítva legyen valamekkora jövedelem. Többek véleménye, hogy egyénre vonatkozóan még h osszabb távon sem lenne, lett volna szabad ilyen ígéreteket tenni, mert anyagilag nem vállalható, morálisan is vitatható. Az államilag garantált szociális ellátás kapcsolódjon a rászorultsághoz, amely egyébként magába tud fogadni bizonyos tágításokat is, h a a helyzet ezt megengedi. Maga a törvénytervezet anakronizmus abban a vonatkozásban, mikor lényegében azonos jövedelmi helyzetű házaspároknak eltérő ellátást nyújt vagy nyújthat. Eltérő jövedelműeknél pedig annak kedvez, akinek nincs jövedelme. Ugyanis a jogosultság megállapítása az egy főre jutó családi jövedelemhez kötődik, de a kiegészítést a családtagok közül az kapja, aki jogosult rá. Mérlegelve minden szempontot: a törvénytervezetben vázolt, az egyén családi jövedelmi helyzete között ilyen módon létr ehozott kapcsolat ellentmondásos, és csak kompromisszummal érthető vagy működtethető. További gond, hogy mint minden jövedelemhatárhoz kötött megállapodásnál, éppen az e határ fölött lévők eleve kiesnek. Létezik technikai megoldás, a sávosan történő kiegés zítés, de az összanyagi hatás korlátja - legalábbis egyelőre - értelmetlenné teszi a finomabb megoldásokat. Magát a jövedelemszintet alacsonynak tartjuk úgy a megélhetés oldaláról, mint az anyagi lehetőség oldaláról. A megélhetési költségek igen eltérőek, a városi életmód általában drágább, a községi viszont olcsóbb, de az adott településeken belül is nagyobbak a különbségek költségek tekintetében. Bár a rendszer nem keresi a jövedelemhiány okát, felmerült, hogy különbséget kellene tenni aszerint, szerzette valamekkora nyugdíjat, tehát életében az érintett dolgozotte vagy nem, és miért nem dolgozott életvitele során. Más szóval: érvényesüljön egyfajta pozitív diszkrimináció azoknál, akik dolgoztak ugyan, de valamilyen oknál fogva túl alacsony nyugdíjban r észesülnek. Jogosultságát aláhúzza, hogy a nyugdíjrendszerben a minimumgarancia eltörlése vagy szűkítése, a minimálisan szükséges szolgálati idő felemelése növelni fogja a nyugdíjrendszerből kiszorulók számát, jó részük ezen új szociális ellátás alanyává v álhat. A pozitív diszkrimináció plusz anyagi kihatással is jár. Több szempontból is mérlegelni kell, hogy a minimumgarancia teljes mértékben megszűnjöne, vagy a hosszú szolgálati idővel rendelkezők esetében fennmaradjon. Demonstrálni kellene azt, hogy a n yugdíjrendszer szolidáris azokkal, akik hosszú időn keresztül rendszeres járulékfizetők, hiszen a tb maga is ebben érdekelt.
