Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 11 (282. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
4678 mondat erejéig ki szeretnék térni arra, hogy a szükségesség számomra sürgősséget is jelent, tehát ezen a ponton éles politikai vitám van nekem magamnak is az ellenzéki képviselőkkel, akik az érvrendszerükben azt az érvet is használják, hogy hova a sietség, miért kell sietni. Azt gondolom, sokkal kedvezőbb körülmények között lennénk, ha már az előző parlamenti ciklusban, ahogyan '91ben az a bizonyos országgyűlési határozat, nagy egyetértésben az akkori ellenzéki pártok felelős gondolkodásával és támogatásával, meg tudott születni valamilyen országgyűlési határozat arról, hogy milyen irányba kellene elindulni; azt gondolom, most nagy szük ség lenne rá, hogy hasonló felelős ellenzéki gondolkodás és véleményformálás mellett konszenzusra jutva tudjunk reformról dönteni. A magam részéről éppen másfél évvel ezelőtt kezdtem el ezzel a most beterjesztett reformcsomaggal foglalkozni. Azt kell monda nom, hogy ez a csomag nagyon sokat változott ez alatt a másfél év alatt, de a lényeges, koncepcionális eleme, tudniillik a pénzügynek az az elképzelése, hogy itt vegyes finanszírozású rendszert kell létrehozni, ez érdemben nem változott, következésképp egy következetes reformkoncepcióval állunk szemben. A hozzászólásomban csak röviden szeretném érinteni ezt a bizonyos koncepcionális új elemet, a tőkefedezeti pillér bevezetésének kérdését, és bővebben szeretnék szólni a felosztókirovó rendszer korszerűsítés éről, azokról a kérdésekről, hogy a felosztókirovó rendszerben milyen változások várhatóak, és ezzel kapcsolatban szeretném a saját álláspontomat elmondani. Ami a vegyes rendszert illeti, őszintén meg kell mondanom, hogy én kezdetben szívesebben láttam vo lna egy olyan reformot, ami a felosztókirovó rendszert egy pontrendszer kialakításával reformálja meg és teszi működőképessé. De meg kell mondanom azt is, hogy - nagymértékben szabaddemokrata közgazdász képviselőtársaim érvelése nyomán - elfogadtam azokat a szempontokat, amelyek a tőkefedezeti pillér előnye melletti érvek voltak. Ezekről az eddigi vitában már képviselőtársaim is bőséggel hallhattak, tegnap Gaál Gyula és Soós Károly Attila gyűjtötte csokorba azokat az érveket, amelyeket a tőkefedezeti pillé r mellett érdemes elmondani. Idővel, azt kell mondanom, magam is megbarátkoztam ezzel a gondolattal; megbarátkoztam azzal, hogy itt olyan kockázatmegosztásra van szükség, ahol az egyén is visel kockázatot, nemcsak az állam, hogy ez így természetesebb és ig azságosabb. Ugyanakkor el kell mondanom, azt is, hogy szívesen láttam volna egy lényegesen lassúbb átmenetet. Én kezdetben azokon a háttérbeszélgetéseken, amikor a reformcsomag részleteiről elkezdtünk gondolkodni, felvetettem, hogy csak a pályakezdőket kel lene erre a második pillérre átállítani, átirányítani. Tehát egy sokkal lassabb átmenetben gondolkoztam. Éppen ezért számomra öröm, hogy a kormányzat, a reformcsomag előkészítői tettek engedményeket az eredeti elképzelésükhöz képest, tettek engedményt a mé rték kérdésében - ugye, ma már nem egyharmad rész átállításáról van szó, csak az egynegyed rész átállításáról , és örömmel fogadtam a garanciavállalás terén kialakított kompromisszumot is. Az, hogy végül is hogy fog működni ez a tőkefedezeti pillér, ez cs ak hosszú távon igazolható, hosszú távon van bizonyítási lehetőség. De szeretném hangsúlyozni, már most pontosan lehet tudni, hogy nagyon nagy mértékben összefügg a gazdaság működőképességével, és szeretném hangsúlyozni, összefügg azzal is, hogy a lakosság milyen bizalommal van ez iránt az új rendszer iránt. Tehát alapvetően bizalmi kérdés is, hogyan fog sikerülni ez a reform. S ha már az elején elkezdjük szétzilálni azt a kis bizalmi csírát, ami a tervezettel kapcsolatban létezik, akkor, azt gondolom, ross zat teszünk. Tehát én magam elfogadom ezt a tőkefedezeti pillért. Engem szociálpolitikusként sokkal jobban érdekel, hogy mi történik a felosztókirovó rendszerrel, ami tehát a jövőben is a gerince, a nagyobb része marad a nyugdíjrendszernek. Itt rendkívül fontos szolidaritási kérdésről van szó, arról, hogy ez a nyugdíjreform egy biztosításfilozófiai váltást is jelent az életünkben. Nagyon gyakran elhangzik olyan érvelés, mintha a felosztókirovó rendszer lenne alapjaiban szolidáris rendszer, és ez a másik ú j pillér nélkülözné a szolidaritást.
