Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 10 (281. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KUTRUCZ KATALIN (MDNP):
4641 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Több módosító indítvány foglalkozik az életfogytig tartó büntetéssel, annak időtartamával, valamint az abból való feltételes szabadulás kérdésével. Elöljáróban kijelentem, a magam részéről ellenzem azokat a javaslatokat, am elyek az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés időtartamát szó szerint értelmezik, és azt így kívánják törvényi tényállásba foglaltatni. Mondom ezt azért, mert ez a megoldás antihumánus, kizárja annak a lehetőségét, hogy az elítélt, igaz, hogy csak f eltételesen, de szabadlábra kerüljön, kizárja azt, hogy a büntetésvégrehajtás alatti esetleges pozitív változás törvényesen felülbírálatra kerülhessen. A törvény szigora alkalmazható a jelenlegi, illetve a törvénymódosítás szabályai szerint is, hiszen a f eltételes szabadságra bocsátás nem automatikus, az minden esetben az igazságszolgáltatási szerv eljárásától függő. A törvénymódosítási javaslat egyebek mellett a büntetések szigorítását tűzte ki célul. Ez tükröződik abban is, hogy az é letfogytiglani szabadságvesztés büntetésből a feltételes szabadságra bocsátási lehetőséget egyes bűncselekményekben időben megnöveli. Az általános szabálytól a módosítás nem tér el az életfogytig tartó szabadságvesztésben való legkorábbi feltételes szabads ágra bocsáthatóságtól, azt változatlanul 15 és 25 év között határozza meg. Felvetődik egy eddig nem említett kérdés, mégpedig az, hogy de jure a büntetési, illetve a szabadságvesztési időtartamok azonossága miatt összemossa a különböző súlyú és jellegű bűn cselekményeket, mégpedig akkor, amikor a törvény lehetővé teszi a büntetés kiszabására mint felső határt a 15 éves, határozott időtartamú szabadságvesztést. Erre tekintettel kívánatosnak tartanám, hogy a meghatározott idejű szabadságvesztés maximumát, ille tve annak emelését majd újra kell gondolni. Az életfogytig tartó büntetés, mint a jelenleg alkalmazható legsúlyosabb büntetési nem, megfelelően szolgálhatja a társadalom védelmét, preventív ereje azonban változó. Nagyobb visszatartó erőt látok a bűnüldözés hatékonyságának növelésében, és ebből kifolyólag abban, hogy valamennyi bűnözőben tudatosodjék az, hogy az elkövetett cselekedetéért igen rövid időn belül büntetőjogilag felelősségre vonják, és a törvényben meghatározott büntetés nem fog elmaradni. Ennek a fenyegetettségnek van igazi visszatartó hatása. Köszönöm türelmüket. ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Kutrucz Katalin képviselő asszonynak, Magyar Demokrata Néppárt. DR. KUTRUCZ KATALIN (MDNP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr ! Tisztelt Képviselőtársaim! Én ebben a szakaszban csak három módosító indítványunkról szeretnék röviden beszélni. Először engedtessék meg, hogy a második kettőről beszéljek, csak nagyon röviden. Ez az ajánlás 20. és 21. pontjában szereplő indítványunk, am ely azt akarja kiküszöbölni, hogy a legsúlyosabb vagyon elleni és gazdasági bűncselekmények esetében - a kormány szándékaival ellentétben - enyhüljön a bírói gyakorlat. Örülök, hogy azokat az érveket, amelyeket a plenáris ülésen elmondtunk, a kormány elfog adta és támogatta ezeket a módosító indítványainkat, mint ahogy egyébként örülünk annak és köszönjük, hogy azokat az indítványainkat is elfogadta, amelyek a kiskorúak és az öregek fokozottabb védelmére vonatkoznak, de ez a következő rész témája lesz. Ezzel kapcsolatban nem kívánok többet szólni, csak a jegyzőkönyv számára szerettem volna rögzíttetni ezt a köszönetet ezzel kapcsolatban. Sajnáljuk azonban, hogy nem támogatta a kormány a 8. pontban szereplő módosító indítványunkat. Ez arra vonatkozott volna, h ogy az életfogytig tartó szabadságvesztésnél a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja egy későbbi időpont legyen, mint a jelenlegi. Úgy gondolom, hogy a Néppárt javaslata nem túlzó, nem szélsőséges. A jelenleginél szigorúbb elbírálást tenne l ehetővé, de nem olyan végletesen szigorú elbírálást, ami reménytelenné tenné ezeknek az
