Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 10 (281. szám) - Abdullah Omar, a Dél-Afrikai Köztársaság igazságügy-miniszterének és kíséretének köszöntése - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP):
4526 amire szintén célzás történt, de most nem ezen akarok évődni vagy viccelődni, hanem arra szeretnék rámutatni, hogy a négyévenkénti ciklusokon túlmutató politizálás nélkül nem lehet társadalom biztosítási politikát művelni. Ebben az esetben viszont az a célszerű gyakorlat, ha a parlament konszenzussal hozza meg azokat a törvényeket, amelyek ilyen nemzedéknyi távolságra hatnak. Vane konszenzus, miben van és miben nincs konszenzus? Erről szeretné k majd beszélni, de elmondom a konkrét javaslatomat. Amíg számos kérdésben, például az önkormányzatok, a települési önkormányzatok dolgában kétharmados törvényeket hoz ez a Ház, amíg ismeri azt a jogrendszert, hogy kétharmados törvények léteznek, addig, az t gondolom, a társadalombiztosítási törvényeket célszerű lenne ebbe a körbe besorolni; teljesen függetlenül a mai helyzettől, hogy a kormánypártoknak megvan a kétharmados többségük, nem a máról szólnak az ilyen jellegű megjegyzések, hanem az elvekről. És e zek az elvek azt jelentik, hogy vane egyáltalán olyan szabályozás... - hogy a médiakérdés fontosabb kérdés, mint a társadalombiztosítási kérdés? Nem fontosabb kérdés. Ez tehát az első javaslat, amit szeretnék ma tenni. Nagyon röviden arról, hogy igenis va n konszenzus, van konszenzus abban, hogy a nyugdíjrendszeren változtatni kell. Aki ezt tagadja, nyilvánvalóan nem érti, hogy milyen helyzetben van a mai nyugdíj. (11.20) Ugyanakkor nincs konszenzus abban, hogy hogyan, mit és mikor változtassunk. A változtatás gyógyítás ezek szerint, mert egy válság felé menetelő dologról van szó, ha pedig gyógyítás, az csak akkor lehet sikeres, ha a bajok gyökerére hat, ha megszünteti, orv osolja azokat az okokat, amelyek a bajokra vezettek. Kedves Képviselőtársaim! A Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónoka, Szilágyiné Császár Terézia felsorolta ezeket az okokat. Én csak nagyon röviden térek ki rájuk. Két fő okot lehet mondani: demográfiai és gazdasági okot. Demográfiai ok világszerte jelentkezik a fejlett nyugdíjrendszerű államokban, erről a későbbiekben szeretnék beszélni. A gazdasági okok három részre is bonthatók: a járulékfizetők száma csökken - egy munkanélküliségi problémakör; a szürk egazdaság, amely kivonja a pénzeket a járulékbefizetésekből; és egészében véve egy gazdasági recesszió, hiszen a mostani, pillanatnyi adatok is a recesszióból való kisebb emelkedést, de még mindig messze nem a nyolcvanas éveknek megfelelő termelési szintet jeleznek. Tehát vissza kell még kapaszkodnunk, ez egy hosszú idő. Egészében véve viszont kisebb volumen az, amiben dolgozunk, illetve amiből a járulékok végeredményben származnak. Nos, akkor jó tehát a reform, ha ezeket a problémákat valamiképpen kezeli, vagy legalábbis olyan irányba hat, hogy mérséklődjenek a nyugdíjrendszer gondjaira vezető problémahalmazok. Nyilvánvalóan egy nyugdíjtörvény, nyugdíjcsomag nem gazdaságpolitika, de van gazdasági hatása. A kormány azt állítja, hogy bizonyos pozitív hatások várhatók. Ezek a pozitív hatások nem meggyőzők az ellenzék számára. A legjobb esetben azt lehet állítani - és minthogy én most nem ebbe az irányba akarom a beszédemet elvinni, nem megyek tovább , hogy legjobb esetben nem árt a gazdaságnak az a rendszer, a mi most bevezetésre kerül. Fennmarad persze az a probléma, amire nem sikerül felelni: az átmenet időszakában a GDP százalékában oly jelentéktelennek tartott hiánynak végül is mi lesz a forrása? - mert ez a kérdés létfontosságú. Vajon mihez a nyúl a kormány ? Kölcsönt vesz fel, államkötvényeket ad ki, járulékot emel, adókat emel - erre szeretnénk egészen világos és tiszta feletet kapni, mert azt korrekten elismeri minden anyag, hogy itt bizony legalább egy átmeneti forráshiánnyal kell számolni. A javaslat azo nban - megítélésem szerint - nem segít megoldani a demográfiai problémákat, hanem kifejezetten ártalmas. Nem foglalkozik közvetlenül a demográfia kérdésével. De miről is van szó? Arról van szó, ha a társadalmi hatásokat, kedves képviselőtársaim, tisztesség esen és korrekten kielemezzük, akkor azt fogjuk látni, hogy a jó keresetű, gyermektelen egyén kerül jó helyzetbe, és a
