Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 10 (281. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP):
4491 tehát az emlékművek mellett nagyon jó lenne, hogyha az '56os szabadságharcban, forradalomban részt vevő még élő emberek is a magyar társadalomban megtalálnák a helyüket és megtalálnák megélhetési lehetőségeiket, sokkal jobban. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Két percre megadom a szót Szabó Zoltán művelődési és közokta tási minisztériumi államtitkár úrnak. DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagy örömmel hallgattam Mécs Imre képviselőtársunk megemlékezését a snagovi emlékműről, és osztom Dávid Ibolya kép viselőtársunknak azt a nézetét is, hogy a snagovi emlékmű nem feledtetheti az aradi emlékmű méltatlan helyzetét. Miniszter úr ezekben az órákban is Romániában, pontosabban most éppen Erdélyben tartózkodik, ahol szándékában állt a román kulturális hatóságok előtt felvetni az aradi emlékmű kérdését és az aradi emlékmű ügyében interveniálni. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy ha Willy Brandt német kancellárként térdet hajthatott a holocaust áldozatainak emlékműve előtt, ha II. János Pál őszentsége Debrecenben le róhatta kegyeletét az ellenreformáció idején gályarabságra hurcolt protestáns prédikátorok előtt, akkor a köztársasági elnök úr gesztusa is az említett emléktábla megkoszorúzására helyes volt. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon. - Közbeszólások az ellenz éki sorokból.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Surján László frakcióvezetőhelyettes úr, Kereszténydemokrata Néppárt: "A törvények szellemének és betűjének érvényesülése" címmel. Képviselő úré a szó. DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Bizonyára emlékszünk mindannyian, hogy a kórházleépítési törvény azt a célt szolgálta, hogy kevesebb kórházi ágy működjék Magyarországon, de ezeken jobb ellátást lehessen biztosítan i és gazdaságosabb legyen a működés; kórházbezárásra tehát ott kerül sor, ahol ezáltal nem sérül az ellátás és gazdaságosabb lesz a gyógyítás. Nem akarom föleleveníteni ezt a régi vitát, még azt se mondom, hogy egyetértek azokkal, amiket most mondtam, de h át ez a törvény, ennek megfelelően kell dolgozni. Arról szeretnék most néhány szót mondani, hogyan érvényesül ez a gyakorlatban. Volt ennek a törvénynek egy nagyon kiváló eleme - azaz egy nagyon kiváló eleme , nevezetesen az, hogy a kényszerű leépítések k onkrétumait megegyezés esetén a megyére bízta. Ez a megyei döntés többékevésbé megszületett a kies Veszprém vármegyében, azonban az egyik nagy áldozatot, a farkasgyepűi tüdőgyógyintézetnek Ajkára való beköltöztetését az önkormányzat csak feltételekkel vál lalta. Érezték, hogy nem bölcs dolog egy jól működő, jó helyen lévő sikeres intézményt fölszámolni és bezsúfolni egy olyan helyre, amely sok mindenre alkalmas, csak pont ennek a sajátos beteganyagnak a kezelésére látszik kevéssé alkalmasnak. Nos, az önkorm ányzat komolyan vette a dolgát. A mellesleg szocialista párti bizottsági elnök bejárta a terepet, és egy előterjesztést készített ez év márciusában, amely előterjesztés egyértelművé tette, hogy az előkészítő munkálatok nem elégségesek, és a megye által meg szabott feltételek nem teljesedtek be. Tehát új javaslattal állt elő, nevezetesen azzal, hogy maradjon a tüdőgyógyintézet ott, ahol van. Ezt a javaslatot a közgyűlés teljes mértékben elfogadta, és egyeztető tárgyalásokat kezdeményezett, amit a Népjóléti Mi nisztérium a leghatározottabban elutasított. Miniszter úr azt írta: "Szakmailag a Farkasgyepűn működő megyei pulmonológiai intézet feladatainak az ajkai kórházba
