Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 9 (280. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
4442 megállapodástól, mert ők is olyasminek a m eg nem valósulása, bele nem kerülése miatt szavaztak nemmel, amiben nem volt ötpárti konszenzus. Ha betartják a megállapodást, ezt nekik is tudomásul kellett volna venni. Egyetértek, a felelősség két oldalon van, de szeretném hangsúlyozni, hogy az SZDSZ az a párt, amelyik mindkét, a megállapodástól eltérő oldal felelősségét nyomatékosan hangsúlyozta: júliusban az MSZP vezetőinek felelősségét hangsúlyoztuk itt a parlamentben és a parlamenten kívül nagyon határozottan; decemberben pedig az MDF és a KDNP felel ősségét hangsúlyoztuk. Mások csak az MSZP felelősségéről szoktak beszélni, és nem szoktak beszélni reménybeli szövetségeseik, az MDF és a KDNP felelősségéről. Ezek után, amikor világossá vált - hangsúlyozom, nem csak ellenzéki hibák miatt , hogy ebben a c iklusban már nem lesz hatályos új alkotmány, akkor mit tehetett a kormány és a kormányzati oldal? Az egyik dolog, amit tehet, hogy tudomásul veszi, hogy a kormányprogramnak azokban a kérdéseiben, amelyek érintik az alkotmányt, a négyéves ciklusban nem tört énik semmi. Ez volt az egyik lehetőség, amivel megszegte volna a választási ígéreteit. A másik lehetőség az volt, hogy ha már nem lesz új alkotmány, akkor marad az alkotmánymódosítás. A kormány és az őt támogató két párt úgy ítélte meg, hogy igen, akkor le gyen alkotmánymódosítás. Nincs mit tenni; elsősorban az igazságszolgáltatással összefüggő kérdések miatt, valamint sok apróság miatt, amelyek ebben az alkotmánymódosítási csomagban szerepelnek - menekültügytől népszavazási törvényig , ahol alkotmánybírósá gi határozat kötelez minket a változtatásra, módosítani kell az alkotmányt. Azt is megtette a kormány, hogy nem azt mondta, ezentúl az egyes törvények módosításakor fogjuk hozzámódosítani az alkotmányt, mint ahogy ez az előző ciklusban történt, hanem amit még a ciklusban módosítandónak tartunk, azt egy csomagban hozzuk be a parlamentbe. Szerintem ez nagyon korrekt eljárás. Természetesen ellenzéki képviselőtársaim is azt fogják mondani, hogy persze, a megállapodás szerint lehet ilyet csinálni, csak meg kell hozzá szerezni az ellenzéki támogatást, legalább az ellenzéki pártok egy részének a támogatását, hogy az öt párt meglegyen. Egyetértek, ez volt a kívánatos kimenetele a dolognak. Egy probléma van ezzel, hogy világossá vált, erre nem nagyon lehet számítani. Nem elsősorban azért, ami benne van az alkotmánymódosítási javaslatban, hanem önmagában azért, mert ez a kormány terjesztette elő ezt a javaslatot. Ha visszatekintünk 1994 őszére, akkor azt kell látnunk, hogy arra a helyzetre, hogy ennek a kormánynak, kor mánykoalíciónak 72 százaléka van, az ellenzéknek meg csak 28, másképp reagált a kormányoldal és az ellenzék. Ezt már elmondtam a '94 őszi vitában, amikor az önkormányzati törvénycsomagról volt szó, de hadd ismételjem meg röviden. A kormányoldal úgy reagált erre, hogy azt mondta, önmegtartóztatást fog tanúsítani, igyekszik csak úgy nyúlni kétharmados törvényekhez - és pláne az alkotmányhoz , hogy ahhoz legalább részbeni ellenzéki támogatást is szerez. Az ellenzék azonban másképp reagált erre. Fölismerte azt , hogy a 28 százalékával nem tudja úgy befolyásolni azt, hogy mi történik a törvényhozásban, mint ahogy az előző ellenzék a maga 40 százalékával tudta. Ugyanakkor az új ellenzék, a jelenlegi ellenzék az egész választási eredményt azzal fogadta annak idején - talán még emlékeznek rá , hogy Budapest elesett, hogy visszatért a kommunizmus vagy legalábbis a kommunisták, hogy itt alkotmányos diktatúra fenyeget; és bizony azt a célt tűzte ki maga elé, hogy ezt az egyébként teljesen megalapozatlan állítását megpr óbálja bebizonyítani, és olyan helyzetet teremt az alkotmány, a kétharmados törvények ügyében, hogy bármilyen ajánlatot tegyen is a kormánykoalíció, ő nem fog kompromisszumra jutni lényeges kérdésekben. Ha pedig ezek után a kormánykoalíció mégis megszavazz a, akkor elkezd alkotmányos diktatúráról kiabálni. Ez történt '94 őszén, és szemmel láthatóan ez történik most is. Azt mondhatják erre tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, hogy ugyan dehogy, nekünk csak azzal van bajunk, ami benne van ebben a csomagban. Mi csak azzal nem értünk egyet; ha olyan terjesztettek volna elénk, amivel egyet tudunk érteni, akkor boldogan megszavaznánk. Nos, tisztelt képviselőtársaim, ez két megfontolásból sem hihető számomra. Az egyik az, hogy emlékeznek még a
