Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 9 (280. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
4440 Nyilván Szabad György, Salamon László, meg Sz ájer József, meg Szigethy István biztos jól emlékszik rá, hogy háromszor szavazott a koronás címer kérdésében az akkori Országgyűlés. Az első szavazásnál csak 237 szavazatot sikerült összeszedni, a másodiknál 254et, tehát négy szavazat hiányzott a kétharm ados többséghez. Akkor előállt Kőszeg Ferenc egy konszenzusos javaslattal, ami arra irányult volt, hogy egy olyan megoldás legyen, amit az egész Ház meg tud szavazni, de az akkori kormánytöbbség ezt elutasította. Jött a harmadik szavazás, és ott éppenhogy - átálló ellenzéki képviselőkkel - meglett a kétharmad. Akkor a kormánytöbbség boldog volt és elégedett, hogy megvan a kétharmad. Világos tehát, hogy a kétharmadról volt szó, hogy megvane a kétharmad, és semmiféle konszenzuselv az alapvető, sarkalatos kér dések eldöntésében nem létezett az előző országgyűlési ciklusban, hanem csak a kényszer, mert nem volt a kormánykoalíciónak kétharmada. Többször elmondták az MDF egykori vezető politikusai, főleg Lezsák Sándor, hogy azért nem tudták a programjukat jobban m egvalósítani, mert nem volt meg a kétharmaduk. Mit csináltak volna, ha meg lett volna a kétharmaduk? Mitől lett volna jobb a program teljesítése? Attól, hogy módosították volna a kétharmadukkal az alkotmányt? Tehát azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy mítosz az, hogy itt az alapvető sarkalatos törvényekben, az alkotmány módosításában csak konszenzussal lehet dönteni, hogy ez egy '89 óta fennálló elv. Azt kell mondanom, hogy nem így van. Ez egy kikényszerített állapot volt az előző ciklusban, most p edig, '94 óta ez a 72 százalékos kormánytöbbség önkorlátozása. Akkor kényszer volt, most pedig a 72 százalékos többség tudatos törekvése. Mert bizony, a '94es választások óta egy új helyzet van, a hatályos alkotmány szerint a kormánytöbbség bármikor módos íthatta volna kényekedve szerint az alkotmányt. Ettől azonban a kormányprogramban meghirdetve tartózkodni kívánt, és meghirdette, hogy új alkotmányt kíván alkotni, de ehhez meg akarja nyerni az ellenzéki pártok legalább egy részének támogatását, és ennek megfelelően járt is el. Így alakult ki, így jött létre egy kellemetlen, 1994 őszi incidens után, az önkormányzati törvénycsomag kormánypárti megszavazása után az a politikai megállapodás, amit leegyszerűsítve alkotmányozási moratóriumnak szoktak nevezni, é s ami sok mindenből állt. Isépy Tamás egyébként a két héttel ezelőtti vitában nagyon szellemesen és kedvesen mondta el, hogy ő úgy látja, a kormányoldalon, a kormánykoalícióban kétféle álláspont létezik. Ő úgy nevezte, hogy vannak a komolyak, akik akarják azt az elvet érvényesíteni, hogy csak ellenzéki támogatással együtt legyen alkotmánymódosítás, és vannak a nyűgösek, akik nem érzik jól magukat ebben az önkorlátozásban. Nem vitatkozom azzal, amit Isépy Tamás mond. Teljesen természetes; mint ahogy az 58 sz ázalékos kormánytöbbségen belül az előző ciklusban is voltak olyanok, akik inkább szerettek volna konszenzust, és voltak, akik nagyon akartak élni a mindenkori többséggel. Teljesen érthető ez. Ez a megállapodás ugyanis két dolgot tartalmazott, és erre mind enki, aki odafigyel, gondolom, emlékszik. Ennek az egyik oldala, mint tudjuk, az volt, hogy új alkotmányt meghozni és addig, amíg az új alkotmány megszületik, alkotmányt módosítani ötpárti támogatással lehet, és nemcsak a két kormánypárt szavazataival. Ez volt ennek a megállapodásnak az egyik oldala, ezt hívják alkotmányozási moratóriumnak, és mindenki csak ezt szokta emlegetni. Volt azonban ennek a megállapodásnak egy másik, legalább ilyen fontos oldala is. Két pontból áll ez a másik oldal. Az egyik pont ú gy szólt, hogy az új alkotmányt mielőbb meg kívánják alkotni az aláíró felek - és ez nagyon fontos dolog ; a másik oldala pedig úgy szólt, hogy az új alkotmány létrehozatalakor minden olyan kérdésben, ahol nem sikerült legalább öt párt támogatását megszer ezni egy olyan megoldáshoz, ami eltér a hatályos alkotmánytól, ott a hatályos alkotmány marad érvényben. Tudniillik ez nagyon fontos két pont, mert csak ez a kettő adott esélyt arra, hogy egyáltalán megszülethessen az új alkotmány ebben a ciklusban. Mert h a mindent megnyitunk, mindent újra kezdünk, akkor világos volt, hogy nem lehet új alkotmány. Az az elv, hogy a hatályos alkotmányhoz képest megpróbálunk módosítani ott, ahol abban egyetértés van, de ahol nincs legalább ötpárti
