Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 9 (280. szám) - Bejelentés az Országos Rádió és Televízió Testület 1996. évi tevékenységéről szóló beszámolóról és az abból adódó feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat, valamint a lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egy... - Az ülés napirendjének elfogadása - Bejelentés törvényjavaslat átdolgozásra történő visszakéréséről és új változatban való benyújtásáról - Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
4404 (17.00) Ehhez viszont az Országgyűlésnek kell hozzásegítenie a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságát, hiszen az semmiképpen sem engedhető meg, hogy az Alkotmánybíróság bármely hatalmi ág fölé nőjön, különösképpen nem a Magyar Köztársaság Országgyűlése fölé. Egyébként ez olyan mérvű problémát jelent ma már a jogrendünkben, hogy igen sok állampolgár konkrétan felveti az ezzel kapcsolatos aggályait. Enne k hátteréből válik érthetővé az a többéves probléma is, hogy az Országgyűlésben helyet foglaló pártok miért tudnak olyan rendkívül nehezen megállapodni az egyes alkotmánybírák személyében. Ki kell mondani őszintén és nyíltan, itt nem arról van szó, hogy a jelöltek valóságos szakmai alkalmassága megkérdőjelezhető lenne. Azon jelöltekre utalok, akik valamilyen okból nem kerültek megválasztásra. Talán megemlíthetném, hogy a legutóbbi példából, Bruhács jogászprofesszor úr alkotmánybíróvá történő megválasztásána k sikertelenségéből is egyértelműen megállapítható, hogy az nem a professzori felkészültség hiányosságaiból fakadó következmény; hanem egész egyszerűen - azon túlmenően, hogy az állampárt nem akarta a maga számára elfogadni ezt az alkotmánybírót, mert hisz en túl pártatlannak tekintette az alkotmánybírót , azt hiszem, ki kell mondani azt is, hogy éppen ebből fakadóan a kormánykoalíció a saját többségi helyzetével visszaélve egész egyszerűen becsapta a demokratikus ellenzéket, és egy olyan helyzetet teremtet t az Alkotmánybíróság működésével kapcsolatban, amely a működőképesség kérdését is felvetette. (Zaj.) Úgy gondolom - anélkül, hogy túlzottan rátámaszkodnánk és visszatekintenénk erre az eseménysorra , azt azért le kell rögzítenem a Független Kisgazda, Fö ldmunkás és Polgári Párt nevében, hogy ez a szociálliberális kormányzat örök szégyenfoltja marad, amíg az írott alkotmányosság a társadalom számára bármiféle érdeklődést jelent. Összegezve tehát az eddigi mondandómat: úgy látom, azé rt nem lehet folyamatosan betölteni a kiürülő alkotmánybírói pozíciókat, mivel a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága túlzottan a többi állami szerv fölé került hatalmilag, széles jogköre miatt, és az írott alkotmánytól elszakadó döntési stílusa még inkább növeli hatalmi súlyát az egész magyar politikai rendszer felett. Tehát bizonyos fokig az Országgyűlésben helyet foglaló politikai pártok önvédelmi eszköztára jelenik meg akkor, amikor az alkotmánybíró személyében nem sikerül megállapodni. Hiszen óriási je lentősége van annak, hogy egy - a többi hatalmi ág fölé növő - Alkotmánybíróság személyi összetétele miképpen alakul. Ha tehát helyes a diagnózisom, akkor csak tüneti kezelésnek lehet minősíteni a most beterjesztett törvényjavaslat 1. §át, amely a 70 éves korhatárt elért alkotmánybírák megbízását nem engedné megszűnni addig, amíg helyükre az Országgyűlés nem választja meg az új alkotmánybírákat. A probléma igazi megoldása a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint az lenne, ha az Országgyűlés rendszerese n megvizsgálná a magyar Alkotmánybíróság abnormálisan széles hatáskörét és egyedülállóan aktivista döntési stílusát, amely nemcsak hogy elszakad az írott magyar alkotmánytól, hanem az Országgyűlésnek le kellene metszenie az Alkotmánybíróság hatalmi túlnövé seit, és a világ többi alkotmánybíróságának szintjére kellene helyeznie ezt a szervezetet. Ez azért lenne megoldás, mert ebben az esetben már nem kellene félnie az Országgyűlésben helyet foglaló pártoknak attól: ha nem egyeznek meg mindenben a leendő alkot mánybíró személyéről, akkor bármiféle jogsérelem érhetné az Országgyűlésben helyet foglaló pártokat. A Független Kisgazdapártnak tehát alapvetően ez a megoldási javaslata. De ugyanakkor - mint a realitásokat tisztelő pártnak - ki kell jelentenie: azt nem l ehet elvitatni, hogy végül is egy szükséghelyzetben ez egy valamennyi párt számára egyformán jó megoldásnak tekinthető döntési helyzetet eredményezne. Tehát annak ellenére, hogy mint jogásznak, minden porcikám tiltakozik az ilyen megoldás ellen, mégis a ké nyszerűség hatása alatt azt kell mondanom, az igazságügyi kormányzat megtalálta az egyetlen lehetséges jó megoldást. Ezért a Független Kisgazdapárt, ha vérző szívvel is, ha nem lesz más megoldás, támogatni fogja az igazságügyi kormányzat ezen előterjesztés ét. De szeretné felvetni: itt lenne az idő, hogy az
