Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 9 (280. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ):
4379 Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm jelen lévő képviselőtársaimat é s mindenkit, aki figyelemmel kíséri a munkánkat. Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 40. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy Boros László és Szili Sándor jegyző képviselőtársaim lesznek segítségemre. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti hozzászólásra jelentkezett SzentIványi István frakcióvezető úr, SZDSZ. Megadom a szót. DR. SZENTIVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! 150 évvel ezelőtt, 1847. j únius 7én fogadta el a liberális ellenzék országos konferenciája az Ellenzéki Nyilatkozatot. Az Ellenzéki Nyilatkozat az első szabadelvű, liberális program Magyarország történetében. Korszakos jelentőségű alkotásról van szó, méltó arra, hogy ne csak a sza baddemokraták, hanem az Országgyűlés egésze megemlékezzék erről a fontos eseményről. Mint önök is tudják, a liberális ellenzék az 1840es években kitartóan küzdött azokért a célokért, amelyeket rövid ideig az 1848as forradalomban sikerült diadalra vinni, később pedig, 1867 után határozta meg a modern Magyarország fejlődését. Ez a liberális ellenzék volt az, amely zászlajára tűzte a törvény előtti egyenlőség gondolatát, a származás és a vallások közötti megkülönböztetés elutasítását, a közteherviselés eszmé jét, mindazokat a fontos, modern eszméket, amelyek meghatározták az újkori Magyarország arculatát. Kossuth már az 1840es évek elején sürgette a liberális ellenzék összefogását, ez azonban akkor még nem volt lehetséges, hiszen sok egyenetlenség, sok viszál y osztotta meg ennek a tábornak nagy és jelentős vezéregyéniségeit. Döntő lökést adott az Ellenzéki Nyilatkozat megalkotásához a konzervatívok, a konzervatív kormánypártiak 1846 novemberében történt programadása. Bár sokan úgy gondolták, hogy a szabadelvű ellenzéknek nincs igazán esélye és lehetősége az ország programjának meghatározására, mégis voltak bátrak - bátrak a legkiválóbbak közül , akik vállalkoztak a csaknem lehetetlenre, s Kossuth tervezetét alapul véve Deák Ferenc öntötte végül is végső formáb a azt az Ellenzéki Nyilatkozatot, amely mindazokat a fontos eszméket, értékeket határozta meg, amelyeket mi magunk is sajátunknak vallunk. Ez az Ellenzéki Nyilatkozat a liberális, a szabadelvű credo alapelemein alapul. Nem véletlen, hogy Deák Ferenc egy ko rábbi munkájában egyértelművé tette, hogy a modern Magyarország csak a tulajdon és a szabadság eszméjének megtartásán, tiszteletben tartásán alapulhat. Engedjék meg, hogy rövid idézetet olvassak föl: "A szorgalomnak két hatalmas rugója van: szabadság és tu lajdon. Két hatalmas ösztön ád a polgárnak erőt s lelkesedést a hon védelmében, s e két ösztön: szabadság és tulajdon. Csak két erő köti biztosan a népet honhoz, törvényhez, s e két varázserő: szabadság és tulajdon." Deák Ferencnek és társainak a szabad po lgárok állama volt az eszménye; szabad polgárok állama, amely a parlament útján gyakorolja a hatalmat, s amely így juttatja kifejezésre a nép akaratát. 1848 végül is meghozta ezeknek az eszméknek a dicsőségét és győzelmét; akkor sikerült átültetni a gyakor latba is azokat a fontos elveket, mint az alkotmányos és felelős kormányzás, a cenzúra eltörlése, a sajtószabadság teljes körű biztosítása, a törvény előtti teljes egyenlőség és a közteherviselés. Sajnos 1848 elbukott, de új nap virradt a szabadság, a libe rális gondolat híveire 1867ben, akik akkor teljesíthették ki ezen eszmék diadalát. Tudjuk, hogy nemcsak Eötvös és Szemere, Klauzál és Deák, Kossuth és Széchenyi tartozott ebbe a táborba, de a magyar nemzeti pantheonnak olyan
