Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 5 (279. szám) - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. CSIZMADIA LÁSZLÓ (MSZP):
4373 Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Asszony ! A T/4233. számú törvényjavaslatnak egyetlenegy rendelkezéséhez szeretnék hozzászólni, ami a legnagyobb vitát váltotta ki a javaslat eddigi tárgyalása során, az úgynevezett bagatell - a polgári perekben a 200 ezer forint értékhatár alatti - ügyek tárgyalá si rendjével kapcsolatosan. Köztudott, hogy egyszerűbb jogorvoslati rendet vezet be a tervezet, lényegében korlátozva a fellebbezés lehetőségét mind a rendes, mind a rendkívüli perorvoslatok körében. A korlátozás lényege, hogy ezen ügycsoportban a polgári perben a fél eljárási hibára hivatkozva csak akkor nyújthat be fellebbezést, ha az elsőfokú eljárásban lényeges eljárási szabályszegés történt, és ezen szabályszegésnek az ügy érdemi elbírálására tényleges kihatása volt. Anyagi jogszabály sértése esetén pe dig jogszabály téves alkalmazására hivatkozással van helye fellebbezésnek. Ugyancsak új rendelkezése a tervezetnek, hogy ezen kis perértékű ügyekben felülvizsgálati kérelem benyújtása esetén a Legfelsőbb Bíróság külön dönt a felülvizsgálat megengedhetőségé ről, és csak akkor engedhető meg a felülvizsgálat, ha az ügyben hozott jogerős határozat jogkérdésben a Legfelsőbb Bíróság határozatától eltér, vagy ha adott kérdésben a Legfelsőbb Bíróság még nem határozott. A Magyar Köztársaság alkotmányának 57. § (5) be kezdése szerint: "A Magyar Köztársaságban a törvényekben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírói, államigazgatási vagy más hatósági döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti." Tekintettel arra, hogy ezen javaslat alkot mányossági aggályokat vethet fel - habár álláspontom szerint nem egyértelműen , kétségtelenül helyesen járt el az előterjesztő, mikor a tervezet benyújtását megelőzően az alkotmánymódosítást terjesztette a tisztelt Ház elé. Megítélésem szerint az alkotmán ymódosítás teljes egészében megfelel az európai normáknak, hiszen megjelöli azt a jogot, amit korlátozni kíván, nevezetesen az ésszerű határidőn belüli tárgyalás lehetőségéhez köti a fellebbezés korlátozását, továbbá a korlátozás csak ezen követelménnyel a rányos lehet. Álláspontom szerint tehát azzal, hogy az alkotmánymódosítás benyújtásra került, alkotmányossági aggály már nem merülhet fel a tervezettel szemben. Továbbá figyelemmel kell lennünk közjogi hagyományainkra is, ezt csak érinteni szeretném, miutá n történeti áttekintést adni ezen vitában természetesen nem lehetséges. De utalnék arra, hogy tulajdonképpen az 1911es polgári perrendtartás óta volt lehetőség a második világháborút követő jogalkotásig ilyen korlátozásra. Csak utalnék arra, hogy a felülv izsgálat először 400 korona értékhatár fölött volt csak megengedhető, majd ez az idő múlásával 1500 pengőre, illetve 500 pengőre változott különböző ügycsoportokban. Tehát nem állítható az sem, hogy jogi hagyományainktól a tervezet lényegesen eltérne, ille tve azokat sértené. (15.20) De nem célszerűtlen nemzetközi kötelezettségvállalásaink áttekintése sem. Az Egyesült Nemzetek közgyűlése 21. ülésszakán, 1966. december 16án nyert elfogadást a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmá nya, melyet hazánkban az 1976. évi 8. tvr. hirdetett ki. A jogszabály 2. cikkének 3. pontja akként rendelkezik, hogy az egyezségokmányban részes minden állam kötelezi magát annak biztosítására, hogy minden személy, akinek az egyezségokmányban elismert joga i vagy szabadságai sérelmet szenvednek, hatékony jogorvoslattal élhessen akkor is, ha a jogok megsértését hivatalos minőségben eljáró személyek követték el. Továbbá a jogorvoslattal élő személy tekintetében az illetékes bírói, államigazgatási vagy törvényh ozó hatóság, vagy az állam jogrendszere szerint illetékes más hatóság határozzon, és fejlessze a bírói jogorvoslat lehetőségeit, továbbá hogy az illetékes hatóságok a helytállónak elismert jogorvoslatnak igényt szerezzenek. Ezen nemzetközi szerződés szöveg éből nyilvánvaló, hogy az egyezségokmány csak a hatékonyság, illetőleg az illetékes bíróság határozatának biztosítását kívánja meg az egyezményt megerősítő felektől, de nem vonható le a fenti szövegből olyan rendelkezés, hogy minden ügycsoportban azonos fe ltétel nélküli jogorvoslat biztosítására vonatkozó kötelezettséget írna elő.
