Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 5 (279. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvén... - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP):
4349 egy önálló hatalmi ág vezetője, ezzel szemben a legfőbb ügyész nem - de hát sajnos, saját korábbi állá spontjával kerül szembe. (13.20) Örülnék egyébként, hogyha most a Magyar Demokrata Fórum régi kívánsága megvalósulna: nyolc éve szeretnénk ezt. Akkor sem sikerült, amikor nem volt megfelelő többségünk itt kormányzó pártként, most ellenzékként még kevésbé, hogy igen, csináljunk rendet: valóban, az ügyészség a végrehajtó hatalomhoz kapcsolódjon valamilyen formában. És akkor nem lesz kifogásolható az aránytalanság a legfőbb ügyész és a Legfelsőbb Bíróság elnöke között - de így igen! Ará nyosnak kell lenni, a pályák egymáshoz viszonyított arányait meg kell tartani; ha nem így van, azt föl kell számolni, mert az a példa következik be, ami Csehországban következett be az ottani legfőbb ügyész és legfelsőbb bíróság elnöke tekintetében. (Az el nök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Meg kell nézni az elvándorlást - volt alkalmunk most ezt tapasztalni. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Bernáth Varga Balázs képviselő úrnak, Független Kisgaz dapárt. DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP) : Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A vita eddigi szakaszáig jó néhány álláspont rajzolódott ki. Ezen álláspontokban ellentmondások is voltak a reformcsomag megvalósítása tekintetében, különösen en nek módját, idejét tekintve, különösen az ítélőtáblák felállításának vonatkozásában, illetve az ítélőtáblák helye tekintetében és azok száma vonatkozásában is. Úgy ítélem meg, hogy itt természetes a vita, mert ez a reformcsomag, amely most tárgyalás alatt van, lényeges változást kellene hogy hozzon a magyar igazságszolgáltatásban. Az azonban, úgy hiszem, több párt részéről vagy körében sem volt vitás, hogy szükségszerű az igazságszolgáltatás megreformálása, annál is inkább, mert a jelenlegi peres eljárások, a jelenlegi ügyszakaszok éveket húzódnak, és ez lényegében sem a bíróságoknak, az igazságszolgáltatási szerveknek, sem pedig az érintett állampolgároknak nem biztosít jó közérzetet. A reformkoncepció kidolgozása valóban indokolt. A Független Kisgazdapárt is így ítéli meg, hisz köztudomású a bíróságok leterheltsége; a bíróságok előtti eljárás és igényérvényesítés rendjét meghatározó jogszabályok a mai életviszonyoknak már aligha felelnek meg. Az önmagukban is a perek elhúzódásához vezető, az egész igazságüg yi rendszer, különösen a polgári eljárás, annak egyes szakaszaiban előírt, úgymond, határidők megvalósítása, illetve megváltoztatása is feltétlenül szükségesnek mutatkozik. A háromszintű szervezeti egység e reform végrehajtása során nyilván négyszintűvé vá lik; hozzáteszem: előre is látható költséggel. Megítélésem szerint ennél nagyobb költség is várható a reform végleges végrehajtása során. A javaslat, úgy hiszem, az 1972. évi alaptörvényt kívánja felváltani. Néhány gondolatot szabad legyen azért megfogalma zni, amely részemről aggályosnak tűnik. Tudniillik magából a csomagból nem olvasható ki, hogy annak az esetleges modellezése mellett mennyire bizonyítható, hogy a közel 30 milliárdos tervezett költség belül marade ezen az összegen, vagy pedig a reform vég rehajtása során ezt magasan túllépik. Aggályt látok abban, hogy e reformelképzelések mellett szükség van bizonyos alkotmánymódosításokra is. Márpedig megítélésem szerint az alkotmánymódosításokhoz konszenzus volna szükséges, hogy a pártok között ez megvaló suljon - ez csak legalább ötpárti konszenzussal lenne elképzelhető. Az alkotmánymódosítás jelenlegi állása szerint pedig nem hiszem, hogy e vonatkozásban megvan az ötpárti konszenzus.
