Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 5 (279. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvén... - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF):
4345 összeférhetetlen, másrészt egyfajta felelőtlenséget is megvalósító megoldás bevezetve, ha ez elfogadásra kerül. Nem tudjuk, mit kell az alatt ér teni, hogy szemben minden mással - például az Alkotmánybírósággal, ami mégis csak egy intézmény , ez a testület saját maga, minden kontroll nélkül kellene hogy megalkossa a saját szervezeti és működési szabályzatát. Tisztelt Országgyűlés! Az, hogy egy oly an intézményrendszernek, amely 150 egységből áll és sok milliárd forintos költségvetéssel működik, a belső "ügyrendjét", tehát a működési rendjét illetően egy, sem a parlament, sem mások által nem kontrollált, saját maga által megalkotott szervezeti és műk ödési szabályzat alakítsa ki, úgy érzem, elfogadhatatlan. Ugyancsak elfogadhatatlan az, hogy a rendkívüli intézkedést igénylő kérdésekben - miként olvashatjuk - ülésen kívül is dönthet. Vajon hogyan? Csak nem telefonon, mint régen az Elnöki Tanács vagy tel ex útján? Kérem, tisztelt Országgyűlés, ne vegyék komolytalannak az aggályokat; bele van írva a törvénybe - akik elolvasták, még egyszer kontrollálhatják és emlékezhetnek rá , hogy igen, ez az országos igazságszolgáltatási tanács, amely rendszeresen, havo nta kell hogy üléseit tartsa, ha halaszthatatlan döntést kell hogy hozzon, elegendő, ha más módon hozza meg a döntéseit. Nem tudjuk elképzelni! Jó lett volna, ha az előterjesztő legalább valami támpontot ad. Remélem, egy testületi jelleggel működő intézmén y nem a testületi ülést nélkülöző módon fog majd dönteni; a kormány sem szokott ülésezni tudomásom szerint - az én tapasztalataim legalábbis ilyenek - testületen kívül, és nem volt szerencsénk egymást lakáson, telexen és telefaxon keresztül szavazatokat és véleményeket illetően megkérdezni. Nagyon szokatlan lenne nemcsak a magyar közjogtól, hanem általában az alkotmányos alapelvektől az ilyen megoldások beemelése a magyar jogrendszerbe, a magyar alkotmányos intézményrendszerbe. A maga nemében páratlan az az intézkedés a törvényjavaslat kapcsán, ami lehetővé tenné ennek a testületnek, miközben ez a testület dönt minden magasabb bírói tisztséget viselő és pályázó személy kinevezéséről, hogy ugyanez a testület döntene például az adóügyeket és a társadalombiztos ítási ügyeket tárgyaló bírók kijelöléséről - kijelöléséről, hangsúlyozom! Azt kell mondanom, tisztelt Országgyűlés, nem egy elemében ez a javaslat visszalépés a hatályos jogi szabályozást illetően. Olyan mértékű visszalépés, amely teljes mértékben kiiktatj a a bírói függetlenség valódi garanciáit jelentő bírói önkormányzati szerveket, hiszen sem az összbírói értekezlet, sem a bírói tanácsok, sem más olyan fórumok, amelyek jelentős egyetértési, javaslattételi, sőt vétójoggal rendelkeznek ma a hatályos törvény alapján, ezentúl ilyennel nem rendelkeznek. Nem hiszem el azt, hogy a bírói kar, ha ismerné ezeket a rendelkezéseket teljes mélységükben, olyan nagy mértékben támogatná ezeket, mint ahogyan ezt itt hallottuk. Sőt jellemzőként hadd elevenítsem föl egy néhá ny nappal ezelőtti telefonos rádiós műsorban szerzett tapasztalatomat. Egy ügyész - tehát nem egy egyszerű hallgató, nem egy elégedetlen felperes vagy elítélt vagy a bíróságon igazát hiába kereső ember telefonált - azt kérdezte meg a parlamenti vitát követ ő napokban, hogy vajon az ügyészségről ki fog gondoskodni ezentúl, vajon tartalmaze az ügyészségre vonatkozóan valamilyen előremutató elemet ez a törvénycsomag. Ez egyfelől jellemzi a tisztelt előterjesztő alapos és a szakmai egyeztetéseket, az érdekeltek tájékoztatását, úgy látszik, mégiscsak nélkülöző eljárását. Másfelől pedig azt a helyzetet is példázza, amire itt ma már nagyon sokan hivatkoztak, hogy a magyar igazságszolgáltatás történetében első ízben történik az meg, hogy szétválasztják az ügyészi hi vatás gyakorlóit a bírói funkciót gyakorlóktól, ami a javadalmazást illeti. És hiába akarja azt államtitkár úr bizonygatni, hogy nem történik semmi változás, hiszen kezünkben van az a szakvélemény, amit - talán nem árulok el nagy titkot - a Legfőbb Ügyészs égen készítettek nem jelentéktelen, rálátással és rátekintéssel bíró emberek, amiben bebizonyítják, hogy tizenegy helyen tér el az illetménytáblát illető pótlékok tekintetében az azonos beosztású ügyész tervezett javadalmazása az azonos beosztásban lévő bí róéval. Hogy egy példát mondjak, mert Hack Péter úr rázza a fejét, például a Fővárosi Főügyészség osztályvezetője azonos beosztásúnak számít a Fővárosi Bíróság kollégiumvezetőjével, hiszen
