Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 5 (279. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvén... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BRÚSZEL LÁSZLÓ (MSZP):
4315 Többen felvetették azt is, hogy vajon ha a hagyományokhoz vi sszanyúlunk, akkor esetleg a megyei bíróságok elnevezését mondjuk törvényszékre kellene változtatni. A harmadik kérdéskör, amelyről szeretnék szólni, az a bírói függetlenség, azon belül is leginkább a külső igazgatás, az országos igazságszolgáltatási tanác s ügye, amelyről itt többen szóltak előttem, igen tisztelt Isépy képviselő úr is. Azt hiszem, a bírói függetlenség egy nagyon fontos kérdés, nemcsak Montesquieu óta, hanem azért is, hogy a jogállamiságnak és a tisztességes bírósági rendszernek meglegyen az a garanciája, amelyre minden állampolgár egyébként igényt tart. A bíráknak, a bíróságoknak biztosítani kell a függetlenségükhöz szükséges hatalmat - mondjuk így - és a megfelelő jogállást. Ez a bírói függetlenség tehát nemcsak a bírák egyéni belső függetl enségét jelenti - ezt is természetesen , hanem jelenti a bírósági rendszer függetlenségét is, azaz hogy a bírói hatalmat lehetőség szerint, amennyire lehet, ne korlátozza a végrehajtó hatalom, a bírói hatalom ne függjön a végrehajtó hatalom ilyenolyan in tézkedéseitől. A három, úgymond főhatalom elválasztása - tehát a végrehajtó, a törvényhozó és a bírói hatalom elválasztása - óta nagyon sokféleképpen kísérleteztek olyan vonatkozásban, hogy a bírói hatalmat megerősítsék vagy éppen korlátozzák. Képviselőtár saim is említették, hogy többféle lehetőség van arra, hogy a bírósági szervezetnek a függetlenségét biztosítsuk, például az is egy lehetőség, ahogy most itt ma Magyarországon van. Mert meggyőződésem az, hogy nem azért kell változtatni, mert valami rettenet esen alkotmányellenes helyzet volna Magyarországon - egyébként nincs az , vagy a bírák szinte minden nap ki volnának téve a végrehajtó hatalom intézkedéseinek, hanem azért kell változtatni, mert nem lehet figyelmen kívül hagyni a legutóbbi években nemcsak a világban, Európában, hanem Magyarországon bekövetkezett változásokat is. Én támogatni tudom azt az irányt, amely mellett most a kormányzat letette a voksát, azaz az országos igazságszolgáltatási tanács létrejöttét. Mert ahogy Isépy képviselőtársam is em lítette, természetesen fölvethető, hogy egy ilyesfajta külső igazgatás szokatlan megoldás a magyar jogrendszerben, ha úgy tetszik, nincsenek hagyományai. Valóban nincsenek hagyományai. Nem voltak hagyományai egyébként Európában sem az effajta megoldásoknak . Európában lényegében a húszas évek kezdete óta következett be két olyan nagy változás a bírói hatalommal, a bírói függetlenséggel összefüggésben, amelyet meg kell említeni: az egyik a már említett alkotmánybíráskodás behozatala az 1920as években, a mási k egyébként pontosan az országos igazságszolgáltatáshoz hasonló tanácsoknak a létrehozatala. Főképpen a második világháború után - és ennyit talán a történelemből idézni kell - kerültek megalakításra Spanyolországban, Portugáliában, Olaszországban az úgyne vezett igazságszolgáltatási főtanácsok - magyar fordításban főtanácsok , amelyeknek valahol az volt a funkciójuk, amiről itt most is szó van, tehát a bíróságok külső igazgatásának a megoldása, lehetőség szerint a végrehajtó hatalomtól való minél nagyobb f üggetlenséggel. Ezek a főtanácsok - egyébként azt hiszem, Európában most kilenc országban van ilyen intézmény - minden országban mások és mások. Nem lehet azt sem mondani, hogy most itt Magyarország megpróbál valahonnan egy másik gyakorlatot úgymond lekopp intani, lemásolni, mert teljesen más Franciaországban, ahogy elhangzott, teljesen más Olaszországban vagy éppen Spanyolországban. Van, ahol - mondjuk Olaszországban - az elnöke a köztársasági elnök, van, ahol pedig a legfelsőbb bíróság elnöke. És az is vál tozó, hogy kik alkotják ezt az igazságszolgáltatási tanácsot: vagy - mint mondjuk Olaszországban - bírák és ügyészek magisztrátusai delegálnak ebbe a főtanácsba, vagy pediglen csak a bírákból hozzák össze; illetőleg hogy milyen képviseletet biztosítanak ad ott esetben a parlamentnek. Ezzel azt akarom mondani, hogy a gyakorlat, a megoldás teljesen eltérő az egyes országokban, de egy biztos, nem szabadna pejoratívan azt említeni, hogy úgymond a diktatúrák utáni országokban jöttek létre ezek a megoldások. Termé szetesen adott esetben erről is szó lehet, de azt hiszem, Európában ma egyre jobban figyelik ezt a megoldást és ennek a megoldásnak a gyakorlati érvényesülését.
