Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 5 (279. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - GYIMÓTHY GÉZA (FKGP):
4290 és nem is kapot t semmi tejterméket; természetesen ez a jövendő generációkra vészes következményekkel jár. Tehát beindult ez a kampány a tejfogyasztás növeléséért, amiért természetesen mindenkinek nagyon sokat kell tenni. Először is meg kell köszönni a Tejtermék Tanácsnak , hogy valóban színvonalas tanácskozásokkal, kampánnyal, plakátokkal, májustól október végéig vagy év végéig tartandó nagy országos akciókkal próbálja a tej mint a legteljesebb értékű élelmiszer fogyasztására serkenteni újra az ország lakosságát. Természet esen ez nemcsak propaganda kérdése, hanem elsősorban pénz kérdése. Ma Magyarországon véleményem szerint legalább a lakosság 6070 százaléka nem tudja megfizetni a tejterméket, talán a tejet még igen, de a tejterméket - elsősorban a sajtra vagy a különböző feldolgozott tejtermékekre gondolok - nem tudja megfizetni. Abban az országban, ahol 70 évvel ezelőtt, azt hiszem, a világon az elsők között, itt, Magyarországon az akkori kisgazda miniszter, Mayer miniszter úr hathatós segítségével megindult 1927ben az i skolatejakció. Ma Magyarországon az a furcsa helyzet áll elő, hogy amikor a felére csökkent a tehénállomány az elmúlt tíz év alatt, akkor gyakorlatilag zárják be a falusi tejcsarnokokat. Én Komárom megyében élek, talán 45 falusi tejcsarnok van már, koráb ban szinte minden faluban volt tejcsarnok. Mi ennek az oka? Az ok a következő: a felelőtlen privatizáció, amely miatt nagyon sokszor felszólaltunk a parlamentben is. A Független Kisgazdapárt hét év óta támadta ezt az élelmiszeripari privatizációt, mert a külföldiek kezére jutott a tejipari vállalatok zöme, és természetesen ezek a privatizált cégek nem érdekeltek abban, hogy Császáron, Dadon vagy bármelyik kis faluban, ott, ahol kiváló adottságok vannak és évszázados hagyományai a tehéntartásnak, tejtermelé snek, ott a falusi tejcsarnokokat üzemeltessék. Tehát a kormányzat részéről véleményem szerint az első feladat az lenne, hogy újra le kellene ülni ezekkel a privatizált tejipari vállalatokkal, a Tejtermék Tanács hathatós segítségével valahogy olyan megoldá st kellene találni, hogy életben tartsák ezeket a falusi tejcsarnokokat. Természetesen a háztól eladják az emberek, a pár tehenet tartó gazdák a tej egy részét, de ma már azok a régi, a túrót, a tejfölt és a hagyományos tejtermékeket készítő idős asszonyok sajnos, kiöregednek ebből a szakmából úgymond, és a háznál a tejipari feldolgozások nyilván nem megoldhatók. Elsősorban a faluközösségeket - mint ahogy Nyugaton is tapasztalhatjuk , azokat a jó együttműködéseket, azokat a Reifeisen szövetkezeteket, tejsz övetkezeteket, amelyeket gazdák alakítottak, mindenképpen támogatni kellene a kormányzatnak sokkal hathatósabban; a másik pedig, hogy a privatizált vállalatokkal leülve megtalálni azt a módot, hogy ha mást nem, a gazdák használatába, kezelésébe adni ezeket a falusi tejcsarnokokat és ösztönözni a tejipari vállalatokat, hogy mindenképpen tartsák életben ezeket a tejcsarnokokat. Ez a legfontosabb dolog. A másik: a szarvasmarhatartóknál örömmel vettük, hogy az ez évi támogatásba a nőivarúak, tehát a tehénlétszá m növelésére is 30 ezer forintos támogatást kaptak, de mindezt kevésnek tartjuk, ha a gazdák egyéb gazdálkodási, termelési feltételeket nem biztosítjuk, elsősorban a takarmányszükséglet megtermeléséhez szükséges géptámogatásokra gondolok. A harmadik dolog valóban az iskolatej, a szociális kérdés. Ma az ország a különböző tárcák révén is, akár a Népjóléti Minisztérium keretein belül is nagyon sok pénzt, sok milliót fordít különböző szociális segélyek, munkanélküli segélyek és egyéb formában az emberek napi v egetálásához, napi megélhetéséhez. Úgy látnánk, hogy sokkalta jobban hasznosulna az a pénz, ha nem égetett szeszre használnák el - mert nagyon sok helyen iszákos családfő kezébe jutva ez a pénz természetesen nem a legértékesebb élelmiszer, a tejfogyasztás növelésére hat, hanem égetett szesztermék fogyasztására. Ezért az iskolatejakciók beindítását most már nemcsak szólamokban kérném, hanem a parlament segítségét kérném, hogy valóban induljon be most már az iskolatejakció. (8.20) Ez nagyon sok ezer tejterm előnek, tehéntartónak és még több iskoláskorú gyereknek az életét hosszabbítaná meg, de legalábbis az életminőségét javíthatná meg. Ezért kérem a tisztelt Házat, hogy
