Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 4 (278. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZABÓ IMRE (MSZP):
4266 kielégítésére mégis beépülnek a körvonalazódó garanc iák, akkor a tőkefedezeti elem kedvező hatását, a versenyből adódó nagyobb hozamokat korlátozza. Ugyanakkor azt is hangsúlyozni kell, hogy a garancia csak az egyéneknek garancia. Tudniillik a rossz gazdálkodás miatti veszteséget a közösség fizeti be végső soron adófizetőként. Befejezésül, tisztelt képviselőtársak, a tőkefedezeti elemből származó nyugdíjjáradék a rendszer lényegéből fakadóan eltér a férfiak és a nők között azonos befizetés mellett is, tekintettel arra, hogy a nők tovább élnek. Ezt az eltérés t megkísérli kiküszöbölni, de ez csak kiegyenlítő kasszák működtetésével lehetséges, a tervezetben leírt módon nem. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az FKGP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Göndör István képvi selő úrnak, MSZP. GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A két percet sem veszem igénybe. Gyimóthy úr olyan tévedést mondott, ami nem lenne jó, ha a közvélemény elé kikerülne. Hogy tudniillik az egészségkárosodottakról, a rokkantakról nem gondoskodik, nem vállalja őket a tőkefedezeti rendszer. Azt gondolom, Gyimóthy úrnak egy kicsit tovább kellene olvasni a törvényjavaslatot, s akkor valójában kiderül, hogy csak forrásösszevonásról van szó, tehát a befizetett összegük nem vész el, senki nem veszi el, nem megy el más csatornába, meg fogják kapni, csak egy helyről. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Szabó Imre képviselő úrnak, MSZP, akit Mádi László képviselő úr követ a Fideszből. DR. SZ ABÓ IMRE (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt - még jelen lévő - Képviselőtársaim! Úgy érzékelem, hogy a vitaidő beszédre kevésnek tűnik, hallgatásra ellenben soknak. Délelőtt is így tűnt, most is így tű nik. S azt hiszem, az is meggondolandó dolog, hogy csak beszélni akarunk egy vitában, avagy a vitában úgy akarunk részt venni, hogy egymás érveit is meghallgatjuk. Nem akarok beszállni bizonyos számháborúkba. De az a feltételezés, hogy a mai nyugdíjasok mé g 2060ban is élnek, az számomra nem azt jelenti, hogy fogy a nemzet, hanem azt, hogy jaj, de sokan leszünk, és én nagyon fogok örülni, ha ilyen sokáig élnek. Itt ma sokféle felszólalás hangzott már el, sokféle szempontból elemezték a törvénycsomagot. Az e llenzék részéről felszólalók közül, akiket hallottam, el tudom fogadni Szabó Tamás képviselő úr elemző, reális, tényszerű, érdekegyeztető vitára alapot adó, hangnemében is tárgyalási alapul szolgáló vezérszónoklatát. Ő volt az a képviselők közül, akikkel m i, kormánypárti képviselők is - úgy néz ki - tudunk vitázni, és tárgyszerűen tudunk vitázni olyan dolgokról, amelyekről érdemes vitázni. Nem akarok itt az egész törvénycsomagról szólni, hiszen nagyon sokan egyben az egész csomagot elemezték, csupán a T/429 7. számú törvényjavaslatról, amely a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szól. Önálló törvényjavaslat, de a nyugdíjcsomag szerves része, akkor is része, ha ez nem a nyugdíjakról szól. Éppen azért ré sze, mert elválaszt, elválaszt végre olyan dolgokat, amelyek különállnak. Hiszen a nyugdíj munkával, munkaidővel, járulékbefizetéssel megszerzett jog. Ugyanakkor mindig voltak a társadalomban olyanok és előreláthatóan lesznek is, akik nem tudják megszerez ni ezt a jogot, nem lesz annyi munkaidejük, hogy nyugdíjat szerezzenek életük során. Ez következik akár a társadalmi, gazdasági helyzetből, akár egyéni helyzetükből, és ezekről az emberekről is gondoskodnia kell a társadalomnak.
