Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 4 (278. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - MÁDAI PÉTER (SZDSZ):
4243 mindent belevett, a másik oldalon pedig tulajdonképpen csak a harmadát. Az igazán nagy gond az, hogy ez a 24 - vagy Magyarors zágon még magasabb - százalék sem elegendő a jelenlegi körülmények között. Mi a gondom? Ezt sokan elmondták kormánypártiak. Nyugtalanít a bérhez és inflációhoz kötés kicsit vegyes lebegtetése. Azt gondolom azonban, nem az a szándék, hogy a nyugdíjasok, aki k most velünk sírtak, később rosszul járjanak, azt remélem, hogy ennek a finomítása megfelelő eredményt hoz. Itt egy nagyon lényeges dologra szeretném felhívni a figyelmet, ami nekem nagyon fontos. Egyetlen ellenzéki képviselőtársam sem tett hitet amellett , hogy a magyar gazdaság igenis egy javuló pályán van. Azt hiszem, hogy hit nélkül, tényeken alapuló hit nélkül igazán kormányzásra törni, felelősséget vállalni egy országért, legalábbis farizeus dolog, hogy ismét Palit idézzem. Szolidaritás: ha van szolid aritás törvényben, akkor azt gondolom, ebben a nyugdíjtörvényben ez megnyilvánul. Egy egészséges szolidaritás, az állampolgárok vállalkozó lehetőségét maximálisan figyelembe véve olyanfajta szolidaritás, amelyet hitem szerint sem liberális, sem szociális, sem keresztény elkötelezettségű ember nem vonhat kétségbe. Aki kétségbe vonja, az nem olvasta el figyelmesen a törvényt. Azt gondolom, hogy ezzel a törvénycsomaggal együtt nagyon fontos lenne, ha a parlament elé kerülne az úgynevezett esélyegyenlőségi törv ény, mert ennek a komplex tervezetnek legalább ilyen módon része kell legyen. Rendkívüli mód örülök két kitételnek. Az egyik: a rokkantnyugdíjrendszer egy évvel való eltolása. Ez semmi mást nem mutat, nem a probléma elhalasztását, hanem azt a felelősséget , hogy ezt valóban sokkal körültekintőbben kell megnéznünk. Meg kell nézni, hogy megvane a rehabilitáció feltétele, meg kell vizsgálnunk, hogy a rehabilitáltak, ha erre megvan az orvosi lehetőség, munkahelyhez jutnake, és sok mindent mást. Ha ez nem érzé kenység és nem odafigyelés, akkor én valószínűleg rosszul tanultam. Legalább ennyire fontos az, hogy 2000. január 1jéig, illetve 1999. december 31éig egy számomra nagyon fontos területet függőben hagy, ez pedig a különleges munkakörülmények között dolgoz ók kedvezményei. Ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert egy nagyon komoly vívmány volt - természetesen elsősorban a bányászokról beszélek ; mire 2000be jutunk, feltehetőleg nagyon kevés lesz, de aki elolvasta a törvénytervezetet, világosan látja, hogy n agyon széles körű egyeztetés előzi meg. Itt egyetlen mondatot, amit nem nagyon emlékszem, hogy valaki idézett volna a törvényből: a 3. § pedig úgy kezdődik, hogy "Az 1997. december 31én hatályos jogszabályok alapján megszerzett jogosultságokat megszüntetn i, illetve korlátozni nem lehet". Azt gondolom, hogy ez egy alapvető dolog, talán a 3. oldalig mindenki eljutott, hogy elolvassa, de ezek után még egyszer szeretném mondani, megszorításról beszélni, rosszindulatot feltételezni, számomra legalábbis furcsa. Befejezem, mert ígértem előbb az államtitkár úrnak lehetőséget az időmből. Bizonyára valamennyiben emlékszünk még rá, amikor valahányadik Apolló leszállt a Holdra. A mostani vitát hallgatva az az érzésem, hogyha abban az Apollóban mondjuk ellenzéki képvise lőtársaim ültek volna, akiknek megadatik a lehetősége, hogy először a Holdra lépjenek, akkor valószínűleg még a mai napig ember lába nem érte volna a Holdat. Vannak feladatok, amiket nem lehet elodázni, amiket meg kell tenni, minél tovább várunk vele, anná l nehezebb, annál nagyobb probléma. Nyitott - úgy érzem - mind a kormánypártok, mind a kormány arra, hogy ésszerű, a gazdasági körülményeket figyelembe vevő javításokra kész legyen, de ezeket nem nagyon hallottam. Befejező mondat: én nagyon szeretem Mikes Kelement, és ha van egy kis időm, szívesen elolvasom a leveleit, mert azt a szép magyar anyanyelvet hallom belőle vissza, amit itt olyan ritkán. Egy számomra fontos mondatával szeretném befejezni. "Vagyunk, mint voltunk, de leszünk, mint vagyunk." Köszönöm szépen. (Taps.) (13.40)
