Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 4 (278. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
4240 ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Meg adom a szót Győriványi Sándor képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt. DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ma, amikor a második napját töltjük az úgynevezett nyugdíjascsomagnak, akkor már tulajdonké ppen minden leíró jellegű, narratív részlete elhangzott ennek a törvénykötegnek; és ennek a törvénykötegnek a részleteit már ismeri többékevésbé az egész ország, hisz most már körülbelül két hónapja itt a parlamentben, a bizottságokban, de minden lakásban , minden médiában ez csurog már a vízcsapból is. Kétségtelen: szükség van egy új nyugdíjtörvényre, hisz meg kell mondani, hogy a nyugdíjastársadalomnak a helyzete rendkívül negatív és bizonytalan. Egy azonban, ami hiányzott ebből, hogy nem tudjuk prognózi sban sem megmondani, hogy mennyi pénzünk lesz majd a nyugdíjaknak a biztosítására és finanszírozására. Ezeknél a nagy elosztási rendszereknél az a gond, hogy a mi gazdaságunk - azt hiszem, ezzel a pénzügyminisztériumi államtitkár úr is egyetért - bizonybi zony sokszor nagy gondokkal küzd, amikor meg akar oldani bizonyos kérdéseket. Hadd mondjam el, hogy ennek következtében maga a nyugdíjtörvény is homokra építkezik. A GDPnek a 9 százaléka most az, ami általában erre a területre biztosítható, ugyanakkor Ang liában - pontos adatot mondok - 23,4 százaléka a GDPnek az egészség biztosítására, az egészséges életmódokra és a nyugdíjazásra is biztosítható. Jártam Angliában, ahol a nyugdíjhivatalban nagy plakátok voltak, hogy a nyugdíjasok hova utazhatnak így nyár f elé: a Bahamákra vagy más ilyen trópusi vidékekre, és ez a nyugdíjnak egy bizonyos részecskéjéből megoldható. Ezek a gondok, annak ellenére, hogy az angol nyugdíjasok is önmagukat nagyon szegénynek vallják, de természetesen nem Magyarországhoz viszonyítva, ennek következtében úgy érzem, hogy nekünk a saját kereteink között kell megoldanunk a nyugdíjkérdéseket. És azokban az esetekben, ha erre több anyagi lehetőség adódik majd, akkor korrigálnunk kell azokat a felvetéseket és kérdéseket, amelyek ma, eddig és itt voltak megvalósíthatók. (13.20) Tekintettel arra, hogy mind az öt törvénycsomagot és mind a két országgyűlési határozati javaslatot röviden összefoglalni nem lehet, engedjék meg, hogy a későbbiekben, a következő hetekben is hozzászóljak majd az újabb törvényjavaslatokhoz. Most a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvényt szeretném egy kicsit elemezni, amelyről megállapíthatom, hogy egyike azon jogszabályoknak, amelyek a társadalom legszélesebb körét érintik. Nem vé letlen, hogy a szociális jogok érvényre juttatását nemcsak az alkotmány, hanem a nemzetközi szerződések is előírják, nem beszélve arról a morális kötelezettségről, amelyet a szociális segítségre szorulók érdekében minden normális és demokratikus társadalom nak viselnie kell. A jogok rögzítése mellett azonban lényeges szempont, hogy a szociális ellátórendszer stabil legyen, tehát a rászoruló milyen segítségre számíthat majd, az igazgatást ellátó apparátus számára pedig, hogy egyértelmű, jól szabályozott legye n, és ez a feltételrendszer segítse és támogassa a munkát. Úgy gondolom, hogy a szociális ellátásokról szóló törvény ezért egyike azon törvényeknek, amelyek módosítására csak rendkívüli, indokolt esetben, a módosítás következményeit gondosan értékelve kerü lhet sor. Ellenkező esetben ugyanis maga a törvényalkotás visz be zavaró tényezőket a rendszerbe. A Népjóléti Minisztérium ezt az alapvetőnek tekinthető követelményt nem mindig tartja be. Emlékeztetni kívánok arra, hogy csak 1996ban mintegy öt alkalommal került sor az 1993. évi III. törvény módosítására. Az utolsó nagyobb változtatásra 1996. január 1jétől került sor, az 1996. évi CXXVIII. törvényben. Most ismét módosító törvényjavaslat került a tisztelt Ház elé, amelyről megállapítható, hogy nem az ellátó rendszer fejlesztését, hanem a kialakult helyzet orvoslását szolgálja, és csak ürügy a
