Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 4 (278. szám) - A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényjavaslat, valamint a megváltozott munkaképességűek és rokkantak társadalombiztosítási és szociális ellátórendszerének átalakításáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vit... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP):
4219 Ennek ellenére félek, hogy nemcsak propagandabeszéd van - erre az ígéretre még visszatérek , hanem van reálpolitika is, és itt bizonyos szűkítéseket nagyon komolyan el kell határozni. Csakhogy, képviselőtársaim, melyik az a fórum, ahol ezeket a szűkítéseket tartalmilag megbeszéljük és felvállaljuk? A kormány úgy döntött, hogy nem a parlament az a fórum, ahol ezt az egyeztetést el kell végezni, hanem - mi? A rendeletek világa. Ezt is lehet, de akkor a népjóléti miniszter nem számol azzal, hogy tárcája bizonyos védelmet kaphatna a parlamentben a képviselőktől - kormánypártiaktól és ellenzékiektől , hanem belemegy egy tárcaegyeztetési mechanizmusba, amelyben érzésem szerint a rö videbbet fogja húzni nagyon sok területen. Persze nemcsak ez a probléma van. Talán még egy hasonlatot mondanék, mert a biankó csekk pénzügyi hasonlat volt. Kezdő orvos koromban kitanítottak arra, hogy soha ne pecsételjek le és írjak alá kitö ltetlen vényt. Ez most egy olyan vény, ami le van pecsételve, ki van töltve, és a mindenkori népjóléti miniszter azt csinál vele, amit akar - illetve amit a tárcaegyeztetés során végül is keresztül tud vinni. Nagy hiba volna, ha ez így maradna. Nagyon érde kes, hogy a felsorolásban más szerkezetben jelenik meg a prevenció, a szűrés, mint korábban. A tartalom lényegileg ugyanaz, csak éppen a felnőtt lakosságnál van odatéve, hogy "külön rendeletben foglaltak szerint". Érdekes a szűréssel kapcsolatban az is, ho gy egyetlen szakágazatnál, a fogorvoslásnál büntető szankciókat köt a szűrés elmaradásához. Társadalomlélektani szempontból sokkal jobban örülnék, ha ez fordítva lenne: ha az állampolgár aktívan részt vesz a folyamatban, szűréssel elősegíti a saját jobb e gészségi állapotát, akkor miért nem lehet ezt jutalmazni? Miért büntetni akarunk valakit, aki nem csinál meg valamit? Sokkal jobb lenne jutalmazni azt, aki valamit megcsinál. Egész egyszerűen a lélektana jobb, az üzenete jobb, s az is nagy kérdés, hogy csa k a fogorvosláse az az egyetlen terület, ahol ilyen jutalmazási rendszert be lehetne vezetni. A másik nagy kérdés, hogy a Bokroscsomag által megtépázott magyar fogorvosi ellátóhálózat képese azt a fogorvosi szűrővizsgálatsorozatot elvégezni, ami - ha a rendszer rendesen beindul - minden magyar állampolgár évente egyszeri szűrését jelenti. Érzésem szerint nem képes. Nem is számíthat az előterjesztő arra, hogy 10 millió ilyen szűrés lesz Magyarországon, de a törvény végül is erről szól. Az előterjesztő ny ilván azzal számol, hogy az emberek majd nem mennek el, és fizetik a 10 százalékkal magasabb díjtételeket. Egyébként ennek az elrettentő hatása is természetesen vitatható. A következő pont, amire szeretnék kitérni, az a szabad orvosválasztás kérdése. Ezt a törvény garantálni látszik. Megint "külön jogszabályba foglaltak szerint", ahol meg lehet, hogy korlátozzák. A bizalomhiány - ami ma Magyarországon van - ezt a kérdést felveteti velem. Apró technikai kérdés is lehet talán: tisztázni kellene a háziorvossal kapcsolatos szakápolás és a kórházi kezelést kiváltó szakápolás viszonyát. Ez a törvényben nincs benne. Kimaradt a prevenciós résznél a védőnői szolgálat megemlítése. Nem tudom, hogy ez más törvénybe belekerüle, de mindenképpen szűkítés, ha teljesen kima rad. (11.30) Nem is teljesen értem azt a kormányzati logikát, amelyik most a nyugdíjcsomag kapcsán adja ide nekünk ezt a másik társadalombiztosítási törvényt, miközben már benyújtotta a kormány az egészségügyről szóló új törvény tervezetét. Az utalások ebb en a törvényben abszolút slendriánul vannak meg a másik törvényre. Nem akarta az előterjesztő beírni a 72. évi IIest, ami jelenleg hatályos, de nem tudta beírni azt, ami meg még nem létezik. Nyilván ezek összeérnek, csak az ember bizalma elvész a dolog mi nőségét illetően. Van a törvénynek két olyan eleme, ami bizonyos értelemben újdonságnak tekinthető. Az egyik ilyen a várólisták bevezetése. Várólista eddig is létezett fizikailag egyegy intézményben, itt egy törvényben szabályzott, részleteiben általunk m ost át nem látott dolog jelenik meg. Önmagában véve a várólista bevezetését én nem kifogásolom, sőt azt állítom, hogyha egy országos várólista szakmai szabályok szerint történik, az elvtelen protekciózás ellen hat, tehát társadalompolitikailag helyes
