Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 4 (278. szám) - A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényjavaslat, valamint a megváltozott munkaképességűek és rokkantak társadalombiztosítási és szociális ellátórendszerének átalakításáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vit... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SCHWARCZ TIBOR (MSZP):
4215 Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Elöljáróban először is szeretnék eloszlatni egy félreértést. Ez a jelenleg tárgyalandó törvényjavaslat az egészségügy mai gyakorlatát foglalja össze és az 1975. évi II. törvény k iváltását célozza meg. Ami ma, jelenleg az egészségügyben folyó gyakorlat, az kodifikálódott, markánsabban megfogalmazódott, és egykét elemében tartalmaz újat ez a törvényjavaslat. Tehát itt nem szűkítésről vagy megvonásokról kell beszélni, hanem a mai gy akorlat törvényesítéséről. Jelenleg az egészségügyben megfigyelhetünk egy költségrobbanást az egész világon. Az egészségügyre fordított kiadások nagyságával, az eljárások hatékonyságával, az ellátás választásának szabadságával, az ellátás minőségével küzde nek mindenütt még nálunk fejlettebb, jobb gazdaságú országok is. S mindenütt azzal foglalkoznak, hogy az ellátottak milyen módon fizessenek térítést egészségügyi ellátásukért. Tehát mindenütt a költség, a szabadság, a választhatóság szabadsága, a minőség é s a magánkiadás vagy a hozzájárulás kérdése az, ami foglalkoztatja az egészségügy politikusait. Ha a copaymentet vagy a beteg által fizetett térítést nem akarjuk bevezetni - márpedig nem akarjuk , akkor fel kell áldozni valamilyen módon a szabadságot, a választhatóság szabadságát, vagy pedig el kell mozdulni a költségérzékeny ellátási formák irányába, azok nagyságát, hozzáférhetőségét szűkítve. Ezt a célt elérhetjük eljárási rendekkel, magyarul: beutalási szabályzatokkal. Ami szakmailag lehetséges és az a dott intézményben biztosított, elérhető, amit a kezelőorvos indokoltnak tart - ez a kulcsmondata ennek a kérdésnek, hiszen itt nevesíti a háziorvos kapuőr funkcióját, szerepét. De itt kell nevesíteni azokat a szabályokat, hogy egyes betegségekben mi az elf ogadott szakmailag és mi a finanszírozható. Tehát szakmai és finanszírozási protokollokat kell és lehet megneveznünk adott esetben. A törvényben megfogalmazottak valamilyen érdeksérelem nélkül nem valósíthatók meg - tekintettel az egészségügyi ellátásban s zereplők összetettségére, érdekkülönbözőségére , de a köz- és magánterhek további fokozása is gátat szab ennek a törekvésnek. Az ellátások pontos tartalmának meghatározásával, valamint a minőség irányába történő elmozdulással lehet még eredményeket elérni ezen a rendszeren belül. A törvényjavaslat úgy fogalmaz, hogy sok esetben csak orientáló jellegű, ami azt jelenti, hogy nagyon sok jogosítványt ad később a miniszter kezébe, a minisztérium kezébe, amit törvényben nem, csak rendeletekben fog majd később a minisztérium meghatározni. A tulajdonosi formától függően szabályoz ez a törvényjavaslat, nem érződik benne a szektorsemlegesség. Szakmailag mellé kellene tenni a finanszírozási protokollokat is. A szakmának már régen meg kellett volna határoznia, hogy mi az, amit egy adott eljáráson belül okvetlenül meg akar finanszíroztatni, és azt hogyan képzelni és milyen költségstruktúrában. A törvénnyel kapcsolatosan a beutalási szabályzatokat is át kell alakítani, hiszen az kerül finanszírozásra, amit a beutaló orvos jónak tart. A háziorvos kapuőr szerepét erősíti, de ezt a kapuőr szerepet élesen el kell választani a paraszolvenciával módosítható beutalási lehetőségek vonatkozásában, és itt tiszta helyzetet kell teremteni. A törvény szól a gyógyszerfinanszírozás kérd éséről is, és eldöntötte azt, hogy a kórházba nem kell és nem kötelező bevinni gyógyszert. A korábbi tervezetben ez szerepelt. Ez - nagyon helyesen - kimaradt belőle. (11.10) Ha a minőségi ellátás irányába kívánunk elmozdulni a szűkös források miatt, akkor kívánatos lenne még markánsabban megfogalmazni a biztosító - és nemcsak a biztosító - ellenőrzési jogosítványait, azokat meg kell növelni, és pontosítani kell. Ez a most készülő és most tárgyalandó törvénytervezet összhangban kell hogy legyen a készülő eg észségügyi törvénnyel, tehát meg kell fogalmazni, mi jár, mi finanszírozható meg és hogyan.
