Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 11 (244. szám) - A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. ROZGONYI JÓZSEF (MSZP):
420 Ezeket az intézményeket megmegújuló törekvéseik ellenére is nagyon sok és jogos kritika éri manapság; nemcsak a kaszárnyajelleg, a gyakran sivár környezet, de mindenekelőtt a gyenge n evelési hatásfok és a gazdaságtalan működés miatt. Kis túlzással ezek nevelési hatásfokát sokszor az utcáéval vetik össze. A gyermekvédelmi normatíva, a mai önkormányzati rendszerben az évi közel 300 ezer forint/fő és a ténylegesen felhasznált mintegy 600700 ezer forint/fő nemcsak önmagában nem kis pénz, de igen nagy az alternatív költsége is. Közgazdasági értelemben ez azt jelenti, hogy más rendszerben, más módon felhasználva sokkal jobban a gyermekek javára lehetne ezt hasznosítani. Csak zárójelben mondo m: a családban élő gyerekekre nagyon ritka esetben jut évente ennyi összeg. Ezt persze, félreértés ne essék, nem azért mondtam, mert sokallom ezt a pénzt, hanem azért, mert a hatékony felhasználással sokkal nagyobb nevelési hatásfokot lehetne elérni. A nev előintézetek kapcsán felfelizzó viták nem mentesek a szélsőséges megállapításoktól sem. Így például, hogy egyáltalán nincs szükség nevelőotthonokra, kizárólag csak a nevelőszülői hálózat fejlesztésére, stb. Félő azonban, hogy a szélsőséges vélemények itt is, ahogyan más tekintetben, akadályozzák, akadályozhatják, hogy a gyermekek elhelyezésénél kizárólag csak az ő érdekeikből és családjuk helyzetéből induljanak ki a döntésre jogosultak. Természetesen az előttem szólók többségével magam is egyetértek abban, hogy a gyermek elsődleges joga a saját családban nevelkedés. Vannak azonban olyan okok, amelyek az intézményes nevelést elkerülhetetlenné teszik. E tekintetben valóban a nevelőszülői hálózat tűnik a leghatékonyabbnak. Ezt kiegészítheti a családias, kis lé tszámú gyermekotthonok rendszere. Nógrád megyében most ér befejezéséhez a gyermekvédelmi intézményrendszer 1992ben, a megyei közgyűlés által elhatározott átalakítása. A program központi eleme a családiházasjellegű gondozás bevezetése volt, amely felválto tta a bátonyterenyei, korábban több mint száz férőhelyes nevelőotthont. Az új módszer hároméves tapasztalatai egyértelműen sikeresek. A családi szerepminták kialakításában, a differenciált nevelési lehetőségek alkalmazásában a praktikus ismeretek elsajátít ása, a családi költségvetés megtervezése nagy önállóságot kíván a gyerekektől, és egymás iránt érzett felelősséget, s javítja ezzel az életesélyeiket. Ahogy a nagy létszámú intézeteket kis túlzással azzal szokták jellemezni, hogy a gyerekek jószerivel nem ismerik az egész kenyeret, hiszen egész életükben szeletelt kenyeret tálaltak fel számukra, ezzel szemben a családiházas ellátás és gondozás feltételezi, hogy a gyerekek közreműködjenek a családi gazdálkodásban, közösen végzett munkában, maguk szerezzék be a család számára szükséges javakat, tanulják meg a pénzt beosztani, szóval: tanulják meg a családra jellemző mintákat és élethelyzeteket. Természetesen - ahogy miniszter úr is utalt erre az expozéjában - egyedül üdvözítő intézményi forma nincsen. Fontos a zonban ez a törvény azért is, hogy azokon a helyeken, azokban a megyékben, azokban a városokban és falvakban, ahol megindultak az intézményi átalakítások, a reformfolyamat újabb ösztönzést, biztatást kapjon. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvény nyomán szük ség lesz az anyagi érdekeltség és a finanszírozási rendszer átalakítására is. Ma ugyanis nem ritka az ellenérdekeltség a gyermekek elhelyezését illetően. A települési önkormányzatoknak gyakran nem érdekük, hogy a veszélyeztetett gyermeket helyben lássák el vagy visszafogadják, hiszen gyakran, illetve nemcsak gyakran, tipikusan a gyermekotthonok kiadásai nem őket terhelik. De tapasztalható másik véglet is, hogy tudniillik a szükséges esetekben nem, vagy csak későn kezdeményezik a gyermekek nevelőotthoni beut alását. Indokolt tehát, hogy a finanszírozás a települési önkormányzatok preventív, gyermekeket családokban tartó tevékenységét preferálja és támogassa. Több más képviselőtársammal egyetemben - Győriványi Sándor képviselő úr, Lukovics Éva és Farkas Gabriel la képviselő asszonyok - én is azt tartom a törvényjavaslat egyik gyenge pontjának, hogy tudniillik a kellő állami pénzügyi garanciák nélkül az önkormányzatok vajon képesek leszneke
