Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 3 (277. szám) - Farkas Imre (MSZP) - dr. Csiha Judit tárca nélküli miniszterhez - "Milyen lehetőséget lát a Tisza Cipő Rt. krízisének orvoslására? Biztosítható-e a szerződésen alapuló tőkejuttatás?" címmel - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - FARKAS IMRE (MSZP):
4133 abban a hitben tehették ezt, hogy akinek pénze van, az ebben az országban mindent megtehet. Remélem, hogy ez nem egészen így van. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Kó ródi Mária) : Viszontválasz illeti meg a miniszter urat. Megadom a szót. DR. VASTAGH PÁL igazságügyminiszter : Tisztelt Képviselő Asszony! Az az elvi álláspont, amit ebben képviseltem, nem jelenti azt - és valószínű, hogy a belügyminiszter ú r erre is gondolt a múlt héten , hogy a rendőrség támogatására a társadalom, a gazdasági, jogi személyek, a gazdasági szervezetek közérdekre rendelt alapítványon keresztül ne nyújthatnának támogatást. A választ természetesen nem ez jelenti. Nyilvánvalóan az eset részletesebben megvizsgálandó, de azért talán azok a következtetések, amelyeket ön az eset kapcsán kialakított és megfogalmazott, számomra úgy tűnnek, hogy túlzóak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) Farkas Imre ( MSZP) - dr. Csiha Judit tárca nélküli miniszterhez - "Milyen lehetőséget lát a Tisza Cipő Rt. krízisének orvoslására? Biztosíthatóe a szerződésen alapuló tőkejuttatás?" címmel ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Áttérünk az i nterpellációkra . Farkas Imre úr, a Magyar Szocialista Párt képviselője, interpellációt nyújtott be a privatizációért felelős miniszterhez: "Milyen lehetőséget lát a Tisza Cipő Rt. krízisének orvoslására? Biztosíthatóe a szerződésen alapuló tőkejuttatás?" címmel. Megadom a szót Farkas Imre képviselő úrnak. FARKAS IMRE (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Asszony! A Tisza Cipő Rt. helyzetének rendezése érdekében kérem az ön segítségét. Ez a cég ma is a hazai ipar nagy vállalatának számít, mert kétezer fős létszámával JászNagykunSzolnok megye második legnagyobb foglalkoztatója. Éves árbevétele meghaladja a 2 milliárd forintot, a saját vagyona pedig 1,1 milliárd forint. Határozottan merem mondani, hogy ez nem egy rozsda halom. A társaság 1990 után piacokat veszített, a költségeit növelte a létszámleépítés terhe és a korábban felvett hitelek magas kamata. 1994ben bekerült az adóskonszolidációba, amely döntően a tartozások átütemezéséből állt. Ebből adódóan folytatódott a korlátozott finanszírozású reorganizáció, a cég fennmaradt, de a helyzete változatlanul súlyos. A pozíció javítására vannak elképzelések, de a következők máig nem realizálódtak: az adósságállományt és a kamatterheket mérsékelné, ha a konszolidáció során ki jelölt hitelrészek részvényre cserélése megtörténne. Erre a Kereskedelmi és Hitelbank és az ÁPV Rt. késznek mutatkozik, de egy éve nem tudnak megegyezni a részletekben. Még 1995ben megítéltek a Phareprogramból másfél millió ECU - 350 millió forintot megh aladó - tőkejuttatást. Kivitelezésének módján másfél évig vitatkozott az ÁPV Rt., az MFB és a KHB. Március 28án az ÁPV Rt. igazgatóságának elnöke és az EU nagykövete végre aláírták a szerződést, amit meglehetősen nagy sajtónyilvánosság mellett tettek meg, határozottan ígérve a cégnek ezt az összeget. Aki azt hiszi, hogy a pénz most már biztosan eljut a céghez, téved, mert a kapcsolódó feltételek teljesítéséhez ugyancsak nélkülözhetetlen az ÁPV Rt., az MFB és a KHB megegyezése; az eddigi tárgyalási metodika szerint pedig ez kétséges.