Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 2 (276. szám) - Bejelentés a magyar agrárexport-támogatás rendezésének elősegítésére hivatott eseti bizottság felállításáról szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyában - A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP):
4037 következményeihez. Külön tisztelettel üdvözlöm azokat a szavakat, amiket előttem Sz öllősi Istvánné és polgármester úr - itt képviselőtársként - elmondott. Legszentebb közügynek mi a közoktatást tartjuk, és azt tartjuk helyesnek, ha az önkormányzatok - zömében kötelező feladatként és saját kötelező tisztességüknél fogva is - fontos szerep et szánnak e legszentebb közügynek. Ezért a pedagógusok más módon való bérezése, pótlékrendszerük kialakítása a tisztelt Ház egyik nagy felelőssége. Itt csak utalni szeretnék arra, hogy ezen túlmenően, amikor a jövő évi költségvetésről beszélünk, akkor az önkormányzati költségvetéseknél is őszintén egymás szemébe kell néznünk, és amikor az Érdekegyeztető Tanácson döntenek a megállapodásokról, akkor gondolni kell arra is, hogy az önkormányzatoknál folyó forrásszabályozás adja meg a lehetőséget a nagyvárosokn ak, a megyei önkormányzatoknak és a kistelepüléseknek egyaránt, hogy az általunk elfogadott bértáblázatot be is tudják tartani. Ma egy nagyvárosnak - és ez természetes - a saját bevételeiből hozzá kell ehhez tennie; a kistelepüléseknél ugyanakkor az önhiki elég szűkös és ezres nagyságrendet elérő kereteiből lehet erre számítani. Az önkormányzati költségvetés készítésénél tehát majd újra szembekerülünk azzal, hogy annak, amiről most itt tárgyalunk, az önkormányzatok mint az ország legnagyobb munkáltatói miké nt tudnak eleget tenni. A FideszMagyar Polgári Párt ott is támogatni fogja ezeket a gondolatokat, hiszen a legszentebb közügy a közoktatás. Köszönöm a figyelmet. (Taps mindenhol.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Két percre megadom a szót Orosz István képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr, de ha nem fér bele két percbe, akkor egy kicsit hosszabban szeretnék beszélni - tehát hozzászólni szeretnék, ha lehet. ELNÖK (dr. Fü zessy Tibor) : Tessék! DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénymódosításnak egyetlen pontjához szeretnék hozzászólni: ez az idegennyelvtudási pótlék vagy nyelvpótlék, ami a 7. §ban szerepel. Ennek az indoka az az al kotmánybírósági határozat, amelyről már nagyon sok szó esett itt a mai vitában. Nagyon sokan, úgy vélem, nem tartották jogtalannak azt a megfogalmazást sem, ami a régi törvényben szerepelt, és ennek is van egyfajta belső logikája, hogy nagyon sokan miért n em tartották ezt jogtalannak. Tudniillik abból indultak ki, gondolom, hogy egy bizonyos munkakör betöltéséhez egy bizonyos nyelv ismeretére szükség van; ha valaki ezen túlmenően más nyelveket is ismer és tud, ez az ő magánügye, és ebből a logikából nyilván valóan nem következik az, hogy neki nyelvpótlék fizethető azokért a nyelvekért is, amelyek egyébként e fordítói, tolmácsi és egyéb munkakörnek a betöltéséhez szükségesek és jogosak. Eljátszadoztam azzal a meglehetősen bizarr gondolattal, hogy ha Brassai Sá muel, a múlt századi jeles nyelvtudós és polihisztor, aki tudott vagy ötven nyelvet, most itt élne közöttünk, és mondjuk, a munkaköre azt írná elő, hogy ótörökből szíveskedjék magyarra fordítani bizonyos dolgokat, ebben az esetben a többi negyvenkilenc nye lvért, amit Brassai Sámuel egyébként tudott, semmilyen díjazásban nem részesülne. (20.30) Lehet, hogy azért az egyért sem, ami munkakörének betöltéséhez szükséges, hiszen félek tőle, hogy ma ótörökből Magyarországon nem lehet nyelvvizsgát szerezni, tehát ő nem tudta volna igazolni azt, hogy neki ótörök nyelvtudása van. Tudnék még néhány ilyen egzotikus nyelvet
