Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 2 (276. szám) - Bejelentés a magyar agrárexport-támogatás rendezésének elősegítésére hivatott eseti bizottság felállításáról szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyában - A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. ROZGONYI JÓZSEF (MSZP):
4032 Úgy ítélem meg, tulajdonképpen e törvény fenti jellemzőjéből adódik a legnagyobb problémája is, hogy tudniillik lehete, szabade egy kalap alá ven ni a nagyon is eltérő sajátosságokkal bíró csoportjait ennek a hatalmas társadalmi, foglalkoztatási rétegnek. Vajon egy tekintet alá eshete az orvos a könyvtárossal, a pedagógus a népművelővel? A válasz költői. Ezt bizonyítják azok a finomítások, amelyeke t az elmúlt években a meghozatala óta ezen a törvényen elvégeztek és folyamatosan elvégezni kényszerülnek. Utalnék példának okáért a művelődési miniszter úr minapi nyilatkozatára, aki ugyanis azt mondta, hogy ismét neki kell futni, úgymond, a pedagógus bér táblázat megalkotásának, ami arra utal, hogy a bértáblázat jelenlegi működése, megalkotása kétségtelenül kivált egyfajta jövedelemnivelláló, teljesítményvisszatartó hatást. Jómagam is tapasztalom ezt, hiszen a bérrendezések rendre úgy történnek meg, hogy a kategória alsó határán lévő béreket korrigálják újólag. No, de most már a javaslatra rátérve: a képviselőtársaim már nagyon sok mindent elmondtak a törvénymódosítás kapcsán. Szeretném azt is elmondani, hogy az önkormányzati bizottságban nem bontakozott k i vita a törvénymódosítás kapcsán, ezért túlnyomórészt a saját véleményemet kívánom elmondani. Ahogyan az előttem szólók már utaltak rá, ezeket a mostani finomításokat, pontosításokat három okra vezethetjük vissza. Az egyik az ominózus alkotmánybírósági ha tározat, amely a nyelvpótlékra való jogosultságot pontosító 7. §ban ölt testet. A második ilyen okcsoport az EUjogharmonizációs törekvésekre vezethető vissza - így például a csoportos létszámcsökkentéseket szabályozó 3. § , illetőleg a törvény működése, gyakorlata során felmerült tökéletesítési igényekre. Ilyenek közé sorolom a szakszervezeti jogosítványok gyakorlására vonatkozó vagy a pótszabadságra, az ügyeletre avagy az egészségkárosító kockázatokra vonatkozó rendelkezéseket. Tisztelt Ház! Tisztelt El nök úr! Az imént felsorolt csoportosításból engedjenek meg kiemelnem három témakört az ügyeleti díjakkal, a nyelvpótlékokkal, illetve a közalkalmazotti jogviszony értelmezésével kapcsolatosan. Ahogyan az expozéban miniszter úr is utalt rá, a módosítás 5. §a felhatalmazza a minisztert, hogy rendeletben szabályozza a készenlét, az ügyelet elrendelésének feltételeit, valamint díjazásának mértékét. Bizony meg kell mondani, hogy eddig a közalkalmazotti és a köztisztviselői törvény is adós maradt az ügyelettel k apcsolatos precíz szabályozással, és emiatt számos elhúzódó, makacs munkajogi vita keletkezett. Itt szeretném például megemlíteni, hogy a Nógrád megyei kórház és az orvosai között is már több mint egy éve tart a huzavona, és a mai napig nem rendeződött ez a kérdés. A mostani módosítás az 1997. február 1jei kormányrendeleten túl újabb felhatalmazást biztosít a kormánynak, és ebben nemcsak a készenlét elrendelését, hanem annak díjazását, valamint a végzett munka átalánydíjazását is szabályozni kell majd. Ez nemcsak az egészségügy terén, hanem valamennyi önkormányzati intézményben így lesz. Ezzel remélhetőleg megnyugtatóan rendeződni fog ez az évek óta munkajogi vitákra okot adó terület, és egyértelművé válnak az ügyelet díjazásának szabályai is. Tisztelt Képv iselőtársaim! Ami a nyelvpótlékok fizetésének pontosítását illeti, arra az alkotmánybírósági határozat kötelezi a jogalkotót. Ez a határozat június 30i hatállyal megsemmisíti a Kjt. azon bekezdését, miszerint nem jogosult idegennyelvpótlékra a nyelvtanár , a tolmács, valamint a fordító munkakörben foglalkoztatott közalkalmazott. Méghozzá azért - mondja az Alkotmánybíróság , mert további idegen nyelv használata esetén sem lehetséges pótlékfizetés az iménti bekezdés alapján. Meggyőződésem, hogy a kizárás an nak idején egyáltalán nem állt a jogalkotó szándékában, és a törvény szelleméből sem következik, mégis el kell ismernem, hogy a szó szerinti értelmezés alapján a fenti következtetésre jutunk. Erről egyébként Győriványi képviselő úr meglehetősen részletesen szólt. A mostani törvénymódosítás 7. §a úgy orvosolja ezt a pontatlanságot, hogy a munkakör betöltéséhez nem szükséges, de egyébként kollektív szerződés által indokolt további nyelvhasználat esetén a nyelvpótlék fizethető. A pótlék fizetésének kizárása t ehát csak arra a nyelvre vonatkozik,
