Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 2 (276. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BÁRSONY ANDRÁS, a külügyi bizottság alelnöke:
3993 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Néppárt megfelelő gesztussal élt az elmúlt héten nagyjából egy időben a most napirend előtti felszólalás tárgyává lett gesztusnak, egy baráti kézfogásnak két szomszéd ország hivatott vezetői között. Legyen szabad jelezni, hogy ugyanakko r, és ez természetes, legnagyobb jelentőséget a jogintézményeknek és a jogbiztosítékoknak tulajdonítunk. Van ennek történelmi oka is. Hogy Marosvásárhelyről idézzek történészként, 1848. március 24én - ha pontosan idézem - a marosvásárhelyi királyi ítélőtá bla magyar és román joggyakornokai közösen üdvözölték a nagy fordulatot, amit a magyar reformellenzék márciusban kivívott. Alig egy kis időre rá az "oszd meg és uralkodj!" elvét gyakorlók közreműködésének eredményeként a bizalmatlanság lett úrrá. Nem akaro m ennek történetét idézni, csak a végfejleményeket. Az az Avram Iancu, aki a joggyakornokok közül a románok élén állt, hamarosan élére állt egy olyan fegyveres mozgalomnak, amely nem vezetett sikerre, kivéve a császári megosztó törekvéseket. De ez az Avram Iancu keservesen tapasztalta (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , hogy milyen következményekkel jár, ha a megosztó törekvések sikert aratnak. Visszautasítja a császári (Az elnök a csengő megkocogtatásával ismételten jelzi az időkeret leteltét.) kitüntetést, és végül ő maga tépi le a császári sasos címert, jelzéséül annak, hogy a félrevezetésnek (Az elnök a csengő megkocogtatásával újra jelzi az időkeret leteltét.) vannak következményei. De akkor már Marosvásárhelyt a forradalo m utórezgéseként székely vértanúknak (Az elnök a csengő megkocogtatásával ismét jelzi az időkeret leteltét.) , élükön Török János marosvásárhelyi kollégiumi tanárnak a testét himbálta az akasztófán a szél. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időke ret leteltét.) Mit jelent mindez tanulságaiban? (Az elnök ismét csenget. - Folyamatos zaj. - Közbeszólás a bal oldalról: Semmit!) Jók a gesztusok, de legfontosabbak a jogkiterjesztő és jogvédő együttműködés tényei. Köszönöm. (Taps az ellenzéki sorokban.) ( Boros László helyét a jegyzői székben Póda Jenő foglalja el.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Bársony András képviselő úrnak, a külügyi bizottság alelnökének. BÁRSONY ANDRÁS , a külügyi bizottság alelnöke : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tis ztelt Képviselőtársaim! Az imént egy nagyon szép magyar közmondást idézett egyik képviselőtársunk, amely úgy szólt, hogy az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. Úgy gondolom azonban, hogy ehhez két fél kell, s akik az ígéretet nem fogadják őszintén, azo knak utóbb nem sok jogalapjuk és nem sok erkölcsi alapjuk van az ígéret betartását számon kérni. Úgy gondolom tehát, hogy a mai román politika és a román közjogi méltóságok által nem egyszerűen ígéretként megfogalmazott, hanem aláírt alapszerződéssel kapcs olatos kétségeket kifejezni most, amikor az alapszerződés végrehajtása, úgy tűnik, hogy egy lehetséges kedvező irányban hat, enyhén szólva is kétkulacsos politikának hat. Kétkulacsos politikának, kétkulacsos állásfoglalásnak azért, mert akik ezt a vélemény t megfogalmazzák, azok feltehetően nem képesek, csak személyekben gondolkodni, és nem veszik észre, hogy bármilyen fontos a történelemben a személyiség szerepe, azok, akik közjogi méltóságként aláírnak egy nemzetközi megállapodást és utóbb a betartásán is munkálkodniuk kell, azok sokkal többet és sokkal fontosabb dolgot jelenítenek meg személyükben, mint egyegy ember képe - azok egy nemzetet jelenítenek meg Magyarországon is és Romániában is. Ha ezt a felelősséget valaki elvitatja felelős kormánytisztvisel őktől, felelős politikusoktól, akkor az egyúttal azt is mondja, hogy saját maga is ezekhez kíván hasonlítani. Mi úgy gondoljuk, hogy mindaddig, amíg az ellenkezője nem bizonyosodott be (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , addi g ez nem több, mint olcsó vádaskodás.
