Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 2 (276. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZABÓ IVÁN (MDNP):
3975 A másik a törvényalkotás. Valaki ezt úgy jellemezte, hogy a törvényhozási hisztéria korát éljük, és lassan itt már egy elmegyógyintézetté alakulunk át, mert a szabályok szerint egy operettet is legfelje bb két ember írhat meg: a szöveget az egyik, a zenét a másik. Itt 384en csináljuk a kottát és írjuk a szöveget az előkészítetlenség miatt. Többször felhívtuk a figyelmet arra, hogy végre létre kellene hozni - mindegy, hogy a Miniszterelnöki Hivatalban vag y az Igazságügyi Minisztériumban - egy kodifikációs apparátust, amelyik megkapja a nyers kottát, a koncepciót, a szakszöveget, azt átírja jogi nyelvre, a normaszöveg nyelvére, az újból átmegy a szakszűrőn, és akkor itt egy előkészített törvényjavaslat kerü lne az Országgyűlés elé - így nem kellene 5600 módosító javaslatról itt vitatkozni! Ami viszont a miniszterelnök úr felszólalásában még törvényalkotási feladat, erre szoktam azt mondani, hogy az etetőlegények gyorsasága és a malom őrlési sebessége között akkora a különbség, hogy fogaskerekek fognak törni. Ez feldolgozhatatlan! Ami jelenleg az Országgyűlés asztalán fekszik, már az feldolgozhatatlan, nem pedig, ami itt vár ránk! A harmadik kérdéssel kapcsolatban - miután le vagyok maradva az újságolvasásban - a történetet a miniszterelnök úrtól hallottam. Elég ügyetlen dolog ilyen nyíltan; a sikerdíj százalékát kell kikötni, az sokkal jobb megoldás, és az összeg is több lenne 20 millió forintnál. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) E LNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Szabó Iván frakcióvezető úrnak, aki a Magyar Demokrata Néppárt képviselőcsoportja nevében szól. DR. SZABÓ IVÁN (MDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Abban a sorrendben szeretnék reagáln i az elhangzottakra, ahogy azt Horn Gyula miniszterelnök úr előadta. Első lépésben a Vatikánnal kötött megállapodásról szólnék néhány szót. Valóban, ebben az ügyben a sajtóban és később az Országgyűlésben is ez a kérdés több ízben felszólalásoknak, cikkekn ek, nyilatkozatoknak vált tárgyává. Leginkább talán azért, mert azokkal értek egyet, akik szerint egy ilyen horderejű, valóban a nemzetközi jog szabályai szerint megkötött megállapodással kapcsolatban célszerű lett volna - mint más ilyen horderejű lépések esetében is - legalább a parlament illetékes bizottságaiban egy olyan tájékoztatást adni előzetesen, hogy ez ne válhassék a pártpolitikai csatározások tárgyává. Ráadásul különösen sajnálatos ebben az ügyben, hogy amikor már elindultak bizonyos híresztelése k arról, hogy itt történt egy megállapodás, onnantól kezdve igazából nem lehetett tudni ennek a természetét sem. Miniszterelnök úr a Vasárnapi Újságban Belénessy Csabának arra a kérdésére, hogy beszélik, önök megegyezést kötnek a Vatikánnal, szó szerint a következőt mondta: "Pontosítanám: nemcsak a Vatikánnal, hanem a magyar katolikus egyházzal". Ebben a parlamentben a múlt héten egy napirend előtti felszólalás kapcsán éppen Szabó Zoltán államtitkár volt az, aki igen meggyőző erővel bebizonyította, hogy csa k a Vatikánnal történik megállapodás, mert a magyar katolikus egyház nem jogi személy; sőt kategorikusan kijelentette azt is, hogy más egyházakkal hasonló jellegű belföldi megállapodás nincs előkészületben, és nem is lesz. Tessék megnézni a jegyzőkönyveket , ez szerepel benne! Most már ezek szerint nem lehet tudni, hogy a vatikáni megállapodás tartalmaze olyat, hogy a magyar katolikus egyházzal az ő kompetenciájukban álló, nem Vatikánnak fenntartott ügyekben is készüle egy megállapodás, és valóban mi lesz a többi történelmi egyházzal, vagy az ökumené jegyében esetleg ők megegyeztek, hogy őket is a Vatikán képviseli? - ami eléggé furcsa volna. Azt hiszem, az információ összevisszasága volt az, amely kétségeket vetett fel. Mindamellett azt kell mondanom, hogy a magunk részéről nagyon örülünk ennek a megállapodásnak, és reméljük, hogy ez valóban kiterjed a magyarországi történelmi egyházakra is.
