Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 29 (275. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvén... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. HACK PÉTER (SZDSZ):
3948 Az előző ciklusban a rendőrségi törvényt 1994 elején elfogadta az Országgyűlés - ez egy rendszeralakító törvény volt. '94 októberében, tehát már a választások és az új kormány megalakulása után lépett hatályba, adott esetben nagyon súlyos terheket okozva a mostani kormányzat számára. Például az a rendelkezés, ami kétéves kötelező szakm unkásképzést ír elő a rendőröknél, ez mintegy ezerkétszáz rendőr azonnali iskoláztatását és az utcai szolgálatból való azonnali kivonását jelentette. Lehet, hogy jó volt, lehet, hogy nem volt jó, mindenesetre biztos, hogy a következményeit az új kormánynak kellett viselnie. És valószínűleg így lesz ez 2002ben is, ha a tisztelt ellenzéki képviselőtársaim reményei esetleg valóra válnának, hogy ők kormányoznának a következő ciklusban - nem hiszem, hogy 2001ben azt mondanák, hogy mostantól nem fogunk hozni ol yan törvényt, ami hatásában áthúzódik a következő ciklusra. Hatásában minden törvény áthúzódik. Végezetül nem vitába szállni szeretnék képviselőtársammal, hanem azok kedvéért, akik hallgatták ezt a közvetítést, ezt a vitát: olyan kép alakult ki az egyik ho zzászólásból - azért nem akarom megnevezni a hozzászólót, mert tényleg nem a személyével szeretnék vitatkozni, hanem az elhangzottakat szeretném korrigálni , amelyből úgy tűnt volna, mintha a Legfelsőbb Bíróság a reform után semmi mással nem foglalkozna, mint a jogegységi döntések meghozatalával. Az általam ismert és benyújtott koncepcióból az derül ki, hogy a Legfelsőbb Bíróság a reform hatálybalépését követően változatlanul foglalkozni fog érdemi ügyek elbírálásával, ezúttal azonban nem másodfokú elbírál ásával - tehát nem a megyei bíróságokon induló ügyek másodfokú elbírálásával , hanem az elsőfokon megyei bíróságokon induló ügyek harmadfokú fóruma lesz a Legfelsőbb Bíróság; továbbá változatlanul megmarad a felülvizsgálati kérelem intézménye, amely felül vizsgálati kérelem elbírálása változatlanul a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe tartozik, még ha bizonyos korrekciókkal is - de nem érintem a korrekciókat, mert ez egy külön napirend tárgya: a Pp.reformról hétfőn folyt a vita, ebbe most nem akarok belemenni, mert az elnök asszony joggal figyelmeztetne a tárgyra térés következményeire, hogy olyasmiről beszélek, ami nincs napirenden. (14.00) Tehát a Legfelsőbb Bíróság feladatai némileg csökkenni fognak, ezzel együtt jár, hogy a tervek szerint - és ez írásban is szerepel - a Legfelsőbb Bíróság létszáma lényegesen, körülbelül egyharmadával csökkenni fog. De a feladatai nem fognak radikálisan csökkenni, és félrevezető, ha valaki úgy értelmezné a mostani reformot, hogy ettől kezdve a Legfelsőbb Bíróság tagjai nem cs inálnak semmit, csak a bevont bírákon keresztül a jogegységi határozatok létrehozásával foglalkoznának. A Legfelsőbb Bíróságnak nagyon sok teendője megmarad. Azt is nagyon fontosnak tartom végezetül, tisztelt Há z, hogy ez a reform egy olyan időszakban következik be, amikor folyamatosan várható az igazságszolgáltatásra nehezedő terhek növekedése. Nem számíthatunk arra sem a polgári, sem a büntetőterületen, hogy ezek a terhek majd csökkennének. Elfogadva egy sor ér demi kritikai észrevételt, azért tartom a reform időzítését lényeges kérdésnek, mert az a megítélésem, hogy ha ezt a reformot nem hajtjuk végre az 1997es évben, illetve nem hogy nem hajtjuk végre, hanem a reform végrehajtásához szükséges törvényeket nem h ozzuk meg '97ben - ebben egyetértek Solt elnök úrral, aki azt mondta, hogy nem ez maga a reform, amit mi csinálunk, hanem ez csak elindítja a reformot , akkor könnyen szembesülhetünk azzal a ténnyel, hogy a növekvő terhek alatt összeroppanó igazságszolgá ltatás összeroppanását követően kell esetleg 20012002 körül nekifogni egy olyan intézményrendszer helyreállításának, amely intézményrendszerrel kapcsolatban már most látjuk, hogy csökken ez iránt az intézményrendszer iránt a bizalom. Szerintem még nem csö kkent le végzetesen, de ha ez végzetesen lecsökken, tehát a folyamatok változatlan irányba továbbmennek és további bizalomcsökkenésnek lehetünk a tanúi, akkor évtizedek munkájával lehet csak később az összeomlott bizalmat újra helyreállítani, újra megszere zni ezt a bizalmat, és ez rendkívül nagy felelősséget jelent.
