Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 29 (275. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvén... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KÓNYA IMRE (MDNP):
3938 Köszönöm szépen. Tisztelt K épviselőtársaim! Ott folytatnám, ahol Gáspár Miklós abbahagyta. A törvénykezési reform egy lényeges része, hogy a bírák és az ügyészek jogállását szabályozza a törvény, ezzel együtt a javadalmazását is; a korábbiaktól eltérő módon - és hozzáteszem, hogy sa jnálatos módon , egymástól elválasztva. A Magyar Demokrata Néppárt ezzel alapjában nem ért egyet, mert - mint ahogy utalt rá Gáspár Miklós - a külön szabályozás következtében már most mutatkoznak különbségek; és ezzel a külön szabályozással önmagában megt eremtődik a lehetősége annak, hogy a bírói kar és az ügyészi kar kezelése egymástól elváljon, ami - úgy vélem - nemkívánatos feszültségeket eredményezhet. De ezért a kitérőért - Gáspár Miklóshoz szerettem volna csatlakozni - elnézést kérek, és hadd vágjak bele inkább a leglényegesebb részébe az ügynek: az egész törvénykezési reform időszerűségének a problémájába. Az igazságügyminiszter sokat idézett módon előadta expozéjában, hogy végül is két szempontból van szükség a törvénykezési reformra. Azt mondja, h ogy az állampolgárok számára kívánja elérhetőbbé és lehetővé tenni a bírói jogvédelem gyakorlati érvényesítését - ez az egyik része, egyik célja a dolognak. A másik pedig, hogy a jogszolgáltató szervek képesek legyenek döntéseiket ésszerű határidőn belül m eghozni. Nos, ezekkel a célokkal a Magyar Demokrata Néppárt maradéktalanul egyetért. Úgy gondoljuk azonban, hogy a törvénykezési reform középpontjában álló, alapvető változást jelentő szervezeti reform, nevezetesen az, hogy négyszintűvé kívánjuk tenni az i gazságszolgáltatást, a bírói szervezetet, homlokegyenest ellenkező hatással jár, legalábbis az első időszakban mindenképpen. S akkor most nem beszéltem arról, hogy maga egy ilyen átalakítás bevezetése milyen zavarokra vezethet, hanem önmagában az egyébként kívánatos és tiszteletre méltó megoldás, a négyszintű bíráskodás nem egyszerűsíti az ügyeket, hanem bonyolultabbá teszi, nem rövidíti, hanem értelemszerűen elnyújtja. Mégis mi az, ami e mellett a négyszintű megoldás mellett szól? Alapvetően két dolog, és úgy vélem, ez a két dolog indokolttá teszi hosszú távon a négyszintű bíráskodás bevezetését. Az egyik dolog a magyar hagyományokhoz való visszatérés, ami önmagában egy nagyon fontos szempont, különösen azért, mert ezek általános európai jogállami megoldáso k is. Ettől sajnos egy olyan időszakban, amikor szünetelt a jogállam Magyarországon, eltértünk. Másrészt pedig a kétszintű jogorvoslati rendszer bevezetésére is nyilván csak akkor van lehetőség, ha a négyfokú eljárást bevezetjük, ha nem akarjuk, hogy a Leg felsőbb Bíróság folyamatosan egyedi ügyekkel legyen elfoglalva. Nos, ez feltétlenül fontos és méltánylandó szempont. Úgy véljük azonban, hogy a rendszer bevezetése azért nem időszerű, mert a jelenlegi helyzetben szinte összeomlással fenyeget a bíróságokra nehezedő óriási ügyteher, hatalmas hátralék, és mindaddig, amíg ezeket a hátralékokat, ezt a hátralékot, a hátralékos ügyeket nem tudják a bíróságok feldolgozni a jelenlegi szituációban, életveszélyes kísérletezni egy ilyen nagyléptékű reformmal, amely az egész szervezet egyébként kívánatos átalakításához vezet. A korábbi ciklusban is több alkalommal felmerült a négyszintűvé tételnek a kérdése, és a kormányzat - amelyet egyébként nagyon gyakran vádoltak a hagyományok túlzott tiszteletével - mégis visszatart otta magát attól, hogy bevezesse a táblabíróságokat, pedig akkoriban is voltak ennek hívei. Éppen azért, mert úgy véltük, hogy a jogállam újbóli visszaállításával olyan hatalmas teher nehezül a bíróságokra, amit először meg kell oldani az adott helyzetben, és majd utána lehet gondolkodni egy ilyen megoldás visszaállításán, tehát a négyszintű bíráskodás bevezetésén. Úgy tűnik, hogy a jelenlegi kormányzat a hagyományok iránt lényegesen fogékonyabb, és nem akarja úgy befejezni ezt a ciklust, hogy a táblabírósá gok Magyarországon ne legyenek visszaállítva. Hack Péter egyébként a felszólalásában még más vonatkozásban is hivatkozott a hagyományokra. Azt mondta, hogy annyiban is visszatérünk a hagyományokhoz, hogy a század végén szoktuk meghozni a nagy reformtörvény eket. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, ez is egy fontos kérdés, hogy visszatérjünk a hagyományokhoz, a század végén nagy reformtörvényeket hozzunk. De azért én szívesebben térnék
