Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 29 (275. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvén... - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ):
3919 menedzselésében jártas személy szakmai tudását és felelősségét jelenti, aki éppenhogy nem a bí rói ügyek iránti érzékenységet és habitust vallhatja magáénak. Tisztelt Országgyűlés! Sajnos, ma ebben a húsz percben nem tudtunk több kérdést érinteni. Szeretném bejelenteni, hogy a Magyar Demokrata Fórum ma és a jövő héten is valamennyi elemét érintően k i fogja fejteni azt az álláspontját, hogy miért nem tudja elfogadni ezt a csomagot. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm. Megadom a szót Szigethy István képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. Utána soron következik K utrucz Katalin képviselő asszony, Magyar Demokrata Néppárt. DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hack Péter általánosságban beszélt a reformcsomag szükségességéről, Hankó Faragó Miklós pedig az ehhez szükséges személyi fel tételeket elemezte. Természetesen az igazságszolgáltatás is emberi tevékenység. A személyek meghatározóak, hogy mennyire vannak felkészítve erre a tevékenységre, mennyire alkalmasak ennek az ellátására. De ugyanannyira fontos az is, hogy az egymás közti ka pcsolataik, a szervezetük hogyan alakul, maga az igazságszolgáltatási szervezet mennyire alkalmas arra, hogy a társadalom által tőle elvárt feladatokat el tudja látni. A rendszerváltás óta sorozatosan hoztunk olyan törvényeket, amelyek a bírósági hatáskört bővítették, amelyek hangsúlyozták a jogállamiság keretében a bírói felelősség súlyát, a bírói hatalom jelentőségét. Ezek az egyes törvények azonban - bár nem vitásan voltak átfogóbb jellegű törvénymódosítások is - egy egységes rendszerbe nem lettek összes zervezve. A mostani reformcsomag ezt a funkciót kívánja ellátni, és ezt nem is lehet másként. A magyar jogfejlődés, különösen a kiegyezés utáni harminc év liberális kormányzása alatti dinamikus törvényhozás, amely Magyarországot felhozta az európai jogálla miság szintjére, kialakított természetes és spontán fejlődés keretében egy olyan bírósági szervezetet, amelyik magas szinten tudta ellátni az igazságszolgáltatási feladatot. 194950 körül az akkori radikális kommunista átszervezések folytán az igazságszolg áltatás önmagában leértékelődött, és a szervezeti átalakítások többek között azt a célt is szolgálták, hogy az igazságszolgáltatás megfelelőképpen felsőbb érdekeket szolgáljon. Ezt a rendszert talpára kell állítani, és meg kell teremtenünk ismételten azt a bírósági szervezeti modellt is, amely alkalmas arra, hogy a mostani, az új jogállamiság keretében felmerülő feladatokat minél eredményesebben meg tudjuk oldani. Úgy gondolom, a funkció szempontjából ez a központi kérdés, és közel sem az, hogy valamire vane példa vagy nincs. Kellő figyelemmel hallgattam az előbb például Balsai István okfejtését, ahol azért kifogásolta a négyszintű igazságszolgáltatást, mert ezt most nem látja indokoltnak. Igaz, hogy erre volt példa. Az országos igazságszolgáltatási tanácsn ál viszont az volt a kifogás, hogy erre nem volt példa a magyar jogfejlődésben. Úgy gondolom, itt a közös nevező sokkal inkább az, hogy mind a két elemet a mostani kormányelőterjesztés tartalmazza, méghozzá strukturálisan, összehangoltan, egészében. Tehát nem az a lényeg, hogy mire van példa vagy nincs példa, az a lényeg, hogy a mostani adott helyzetben ez mennyire képes elősegíteni azt, hogy Magyarországon mostanára talán végre hosszú időre, nagyon hosszú időre megteremtődjék a jogállamiság feltételeit mi nden szempontból biztosító igazságszolgáltatás. Nos, hadd beszéljek ezért néhány konkrét kérdésről! Bizonyos értelemben szerencsésnek tartom, hogy Isépy Tamás és Balsai István után kaptam szót, hiszen az alkotmányelőkészítő bizottságban tulajdonképpen ők harcoltak a legradikálisabban az országos igazságszolgáltatási tanács bevezetése ellen. Ez a két vétó annak idején elégséges is volt ahhoz, hogy az országos igazságszolgáltatási tanács a szakma igénye és több politikai párt programjában megfogalmazott igén ye ellenére ne kerüljön be az alkotmánykoncepcióba. (11.20)
