Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 29 (275. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvén... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. HACK PÉTER (SZDSZ):
3894 Összefoglalva, tisztelt Ház, azt tudjuk mondani, hogy 1989től nagy erőfeszítésekkel, sok lépésben a törvényhozó és a végrehajtó hatalom kísérletet tett az igazságszolgáltatást feszítő problémák megoldására, rendszerszerű átalakítás nélkül azonban , úgy tűnik, a problémákat nem lehet megoldani. Ezt ismerte fel már 1993ban a Magyar Bírói Egyesület, amely bírói egyesület 1993. évben közzétette az igazságszolgáltatási reformra vonatkozó elképzeléseit. Ennek az elképzelésnek az alapgondolatai köszönnek vissza a mostani reformcsomagban. (9.10) Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Szabad Demokraták Szövetségének képviselőcsoportja abban a meggyőződésben tárgyalja ezt a reformot, hogy reform nélkül az igazságszolgáltatás problémái nem megoldhatók. N em tudunk mit kezdeni azokkal az érvelésekkel, amelyek azt mondják, hogy előbb rendbe kellene tenni az igazságszolgáltatást, és utána kell végrehajtani az átfogó reformot. Ha rendbe lenne téve az igazságszolgáltatás, nem lenne szükség reformra. A reformot az igazságszolgáltatás aktuális problémái teszik szükségessé, tisztelt képviselőtársaim. Felelőtlenek, akik azt mondják, hogy ezzel a problémával még évekig lehet várni! Azok a reformkoncepcióelemek, amelyek ebben a most benyújtott törvényjavaslatban benn e vannak, 1989ben már szakmai fórumokon megszületett elképzelések voltak, 1993ban a bírói egyesület reformkoncepciójába bekerültek, és 1993 óta a szakma legszélesebb körében megvitatott elképzelések. Ezeknek az elképzeléseknek négy eleme van, tisztelt ké pviselőtársaim. Az első elem az országos igazságszolgáltatási tanács létrehozása. Én a beszédemben erre szeretnék részletesebben kitérni; a másik három elemről képviselőtársaim az SZDSZ nevében később fognak szólni, nevezetesen a bírósági szervezeti rendsz er megváltoztatásáról, illetőleg a bíróvá, ügyésszé válás feltételeinek megváltoztatásáról. Ezen utóbbi körben egyébként az ellenzék teljes támogatását bírja a tervezet. Megjegyzem azt, hogy az országos igazságszolgáltatási tanács is mint koncepció, már 19 88ban, az SZDSZ programjában megjelent. Mi ennek a koncepciónak a lényege? A koncepció lényege az, hogy éppen a magyar történelmi tradíciók miatt, azok miatt a tradíciók miatt, amelyek a háború előtt is jellemzőek voltak és a háború után pedig dominánsan jelen voltak a magyar igazságszolgáltatás helyzetében, nevezetesen, hogy a kormányzati hatalomnak mindig volt készsége a beavatkozásra az igazságszolgáltatás ügyeibe, Magyarországon azoknak az országoknak a példáját kellene követni - mondta az SZDSZ már 19 88ban , amely országok a bíróságok függetlenségét nemcsak alkotmányos deklarációkkal, hanem intézményi garanciákkal hozták létre. Ezen országok - az európai országok egy része: Olaszország, Spanyolország, Portugália és Franciaország - különböző technikák kal hoztak létre egy olyan szervezetet, amely az igazságszolgáltatási hatalom csúcsán áll. Jelen pillanatban Magyarországon az igazságszolgáltatási hatalom csúcsán nem áll egyetlen személy vagy szervezet sem; ismét utalok a keddi vitában elhangzottakra: vo ltak olyan félreértések még ebben a Házban is, amelyek szerint a Legfelsőbb Bíróság elnöke lenne felelős az egész bírósági szervezetért. Akik ismerik a magyar jogot, tudják, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnöke nem vezetője a bíróságoknak, nem áll a bírósági s zervezeti hierarchia csúcsán. 1993ban egy olyan reformot fogadott el az előző Országgyűlés, amely a bírói vezetők kinevezését két szervezet, illetve az igazságügyminiszter és a bírói önkormányzatok együttes véleményétől teszi függővé. Valamennyien emléks zünk, hogy 1993ban az akkori kinevezések milyen botrányt kavartak; általános volt a sajtóban az a vélemény, hogy a miniszter konfliktusba került a bírókkal, a miniszter megerőszakolta a bírói testületeket és azok akarata ellenére nevezett ki bírókat. Haso nló vádak jelentek meg az elmúlt időszakban is, amikor újabb bírói vezetői cserék következtek be. Ezek a vádak, úgy érzem, a rendszerben szükségképpen benne lévő ellentmondásból fakadnak, akár jó szándékú a miniszter, akár nem jó szándékú a miniszter. Ezek a konfliktusok a jövőben is mindig elő fognak fordulni, hiszen ha a miniszter csak azt nevezi ki bírói vezetőnek, akit a bírói önkormányzat javasol, akkor mi értelme van a miniszteri véleménynek, hogyha automatikusan
