Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 28 (274. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. DÁVID IBOLYA (MDF): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
3876 Véleményem szerint, ha még lehet, menjünk a probléma elé, és nézzük meg, hogy péld ául az Európai Unió országaiban hogyan szabályozzák ezeket a kérdéseket. Hadd mondjam el - nem először hangzik el a Házban , hogy például Franciaországban maximálták ezeknek a nagy bevásárlóközpontoknak az alapterületét. Tisztelt Államtitkár Asszony és Ál lamtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Remélem, hogy a kormányban megvan a szándék az ez irányú módosításokra, az ellenzék részéről pedig felajánlom segítségemet ezeknek a törvénymódosításoknak a végrehajtásában. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zol tán) : Megadom a szót Dávid Ibolya frakcióvezetőhelyettes asszonynak, MDF. DR. DÁVID IBOLYA (MDF) : Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Hetek óta minden héten a napirend előtti felszólalások egyike a kisvállalkozók ellehetetlenült helyzetéről szól. Nagyon fontosnak tartom ebben a kérdésben a bevásárlóközpontok árnyoldalai között a környezetvédelmi szempontokat is, azonban ennél sokkal fontosabbnak tartom, hogy évtizedeken keresztül kialakult egy kényes egyensúly a kiskereskedelem és a belkereskedelem arányában. Ez a kényes egyensúly évtizedek óta jogszabályokon, vásárlói szokásokon és kultúrákon alapulhatott. Ebben a kényes egyensúlyban az elmúlt időszakban bizony nagy változást jelentett az - ahogy Selmeczi Gabriella említette , hogy jelenleg több m int húsz ilyen nagy bevásárlóközpont épül, és nem tudjuk azoknak a bevásárlóközpontoknak a számát, ahol az engedélyezési eljárás vagy valami jogszerzés a következő évekre vagy évtizedekre már lehetőséget biztosított bizonyos cégeknek arra, hogy ilyen hatal mas bevásárlóközpontokat építsenek. Figyeltem az Országgyűlésben azt a vitát, ami Póda Jenő és az államtitkár asszony, illetve Selmeczi Gabriella és az éppen aktuálisan válaszoló államtitkár között folyt. A válaszok egyértelműen arra irányultak, hogy ez ön kormányzati hatáskör. Ebből adódóan nyilván az alapvető jogszabályokat kellene megváltoztatni ahhoz, hogy az Országgyűlésnek jogszabályalkotáson keresztül legyen lehetősége arra, hogy befolyásolja, keretek közé próbálja szorítani vagy maximálja a bevásárló központok építését. Nemcsak abban látok megoldást, amit Selmeczi Gabriella elmondott, hogy az alapterületekre, hanem a bevásárlóközpontok számára vonatkozóan is bizony egyfajta korlátot kellene felállítani. Nagyon várom államtitkár asszony válaszát, bár az t hiszem, ez fontosabb kérdés a kisvállalkozások, mint a környezetvédelem szempontjából. Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Bauer Tamás frakcióvezetőhelyettes úrnak, SZDSZ. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tiszte lt Képviselőtársaim! Amikor jó százötven évvel ezelőtt Angliában elindult az első vonat, voltak angolok, akik azt mondták, valakinek a vonat előtt kell szaladni, aki kolompol, hogy az emberek ettől a szörnyű új fejleménytől időben észbe kaphassanak, és neh ogy valami szörnyű baleset történjék. Azt hiszem, minden új, fontos gazdasági, közlekedési és egyéb dolognak megvannak a maga árnyoldalai is, mert másképp a civilizáció nem mehet előre. Ami ezt a konkrét ügyet illeti, tisztelt képviselőtársaim, a bevásárló központok - amelyek jelentős részben nagyon nagy élelmiszer- és vegyesáruházak, részben meg sokféle boltok egy épületkomplexumban; ez két különböző dolog - hatalmas előnyökkel járnak, mindenekelőtt a fogyasztónak, a vásárlónak azzal, hogy nagyon nagy válas ztékot és olcsóbb árakat kapnak. Olcsóbb árakat a nagy élelmiszer- és vegyesáruházakban - ennek ára van. Ezt csak akkor lehet elérni, ha valahol egy helyen nagyon sokan vásárolnak, mert másképp ez a dolog nem megy. Ha egy helyen
