Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 28 (274. szám) - A kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
3863 közigazgatási államtitkárok, helyettes államtitkárok olyan vagyonnyilatkozatot tegyenek, mint amilyet tettek az országgyűlési képviselők. Miért? Föl kell tenni ezt a kérdést sajnos: miért? Mert a miniszter, aki nem képviselő, egyszemélyben jóval nagyobb döntési jogosultsággal rendelkezik, ennek következtében a kísértése is nagyobb, mint egy országgyűlési képviselőnek. Ugyanez vonatkozik a közigazga tási államtitkárokra, a helyettes államtitkárokra és a nem képviselő politikai államtitkárokra. Nagyon jó lett volna, ha a kormány saját maga, bizonyítani akarván, hogy nemcsak egy fügefalevélként van a képviselői vagyonnyilatkozat, a nem képviselő kormány tagok, államtitkárok esetében javaslatot tett volna arra, hogy ezen személyek esetében is hasonlóképpen járjanak el, mint az országgyűlési képviselők esetében. És akkor talán elejét lehetne venni bizonyos mendemondáknak. Két olyan intézmény van ebben a tör vényjavaslatban, ami véleményem szerint teljesen fölösleges. Rubovszky képviselőtársam az előbb szólt már arról, hogy 50 képviselő kezdeményezhet eljárást egy miniszter ellen, ha a miniszter felelősségét bíróság jogerős ítélete megállapítja. Aztán a minisz terelnök eldönti, hogy vagy akar élni, vagy nem akar élni a felmentési lehetőséggel. Ő már egyik oldalát ironikusan megmutatta ennek a kérdésnek, hogy miért értelmetlen. A másik oldalát talán engedjék meg, hogy én érzékeltessem. Ha a bíróság jogerős ítélet ét akarja valaki produkálni, ahhoz legalább kettő, adott esetben három év szükséges Magyarországon. A perek elhúzódásának az időtartama nagyjából ennyi egy komolyabb, bonyolultabb ügyben, és nyilvánvaló, ahol a miniszter felelősségéről van szó, ott nem az első tárgyaláson dönt a bíróság, hanem az megjár bizonyos fórumokat. Pusztán ilyen technikai szempontból teljesen idejétmúlt ez a rendelkezés. Másrészt ennek a kormánynak az életében igen sok miniszter igen sok jogszabályt megsértett. Elvileg megállapítási keresetet lehetne előterjeszteni a bíróságnál, hogy mondjuk, a jogalkotási törvényben írt kötelezettségét a kormány nem tartotta be, hogy a lakástakarékpénztárakról szóló törvény végrehajtási rendelete ugyanakkor jelenjen meg és lépjen hatályba, mint az alaptörvény. Tény az, hogy ezt a kormány nem tartotta meg. Tény az, hogy e tekintetben interpelláltam Farkas Gabriella képviselőtársammal együtt, és azt a választ, hogy a kormány valóban megsértette a jogalkotási törvényt, de hát ennek egyéb konzekvenciái nem lehetnek, kormánypárti képviselőtársaim elfogadták, tudomásul vették. Ennek függvényében lehetett volna bírósághoz fordulni, lehetett volna azonnal kérni a bíróságot, állapítsa meg, hogy egy nagyon fontos törvény végrehajtási rendelete a kormány hibájá ból, mulasztásából hónapokon keresztül nem jelenik meg, mégsem lett volna semmi eredménye, mert egy interpelláció kapcsán a kormánypárti képviselők úgyis fölmentették a saját kormányukat, amiből következik, hogy miniszterelnök úr ugyanúgy felmentette a vég rehajtási rendelet kiadásáért vagy előkészítésért felelős minisztert. Vagy egy régebbi példát hadd idézzek, tisztelt képviselőtársaim: a garantált árak meghirdetésével hónapokat késett a földművelésügyi miniszter. Interpelláció hangzott el az ügyben. A kor mánypártok megint tudomásul vették; nem történt meg határidőben a garantált árak meghirdetése. Hogy ez a termelőknek milyen károkat okozott, az nem érdekelte a kormánypárti képviselőket - nem érdekelte a minisztert sem. Bezzeg amikor tüntetni mentek a term elők, akkor elhangzott, hogy a kormány mindent megtesz a termelők érdekében. Akkor, amikor komolyan gondolunk felelősségi kérdéseket szabályozni egy törvényjavaslatban, talán nem ártana a szabályokat is oly módon megalkotni, hogy azoknak a végrehajtása tük rözze a törvény komolyságát. Miután ez nem történik meg, nem lenne rossz, ha ez a szabály elmaradna. A másik ilyen a miniszterek, államtitkárok kártérítési felelősségével kapcsolatos. Amikor egyegy miniszter, államtitkár adott esetben döntésével gondatlan ul milliárdos nagyságrendű károkat okozhat ennek az országnak, akkor teljesen értelmetlen, célszerűtlen, szükségtelen leírni, hogy gondatlan károkozás esetén kéthavi illetményével felel.
