Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 28 (274. szám) - Bejelentés képviselői mandátumról történő lemondásról: Varga Lajos (MSZP) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - URBÁN ÁRPÁD (MSZP):
3821 Bejelentés képviselői mandátumról történő lemondásról: Varga Lajos (MSZP) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes ) : Bejelentem, hogy Varga Lajos képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt részéről - az összeférhetetlenségi törvény rendelkezéseinek megfelelően - 1997. május 29ei határnappal képviselői mandátumáról lemondott . Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Tisztelt Országgyűlés! A napirend előtti felszólalásokkal kezdjük munkánkat. A mai napon elsőként Urbán Árpád frakcióvezetőhelyettes úrnak adok szót - a Magyar Szocialista Párt részéről , aki "150 év e született Mikszáth Kálmán" címmel fog napirend előtti előadást tartani. URBÁN ÁRPÁD (MSZP) : "Tisztelt Ház!" - Így kezdte 1881től majd húsz éven át parlamenti tudósításait Mikszáth Kálmán, aki 150 éve született, s ebben az évben határon belül s kívül pro gramok sorában emlékeznek rá a magyar olvasók. Ezek a parlamenti karcolatok hozták meg számára az írói rangot, a végleges beérkezést a magyar irodalomba, s teremtették meg a belépés lehetőségét a politika mindennapos gyakorlatába. Hiszen pár év múlva, 1887től, Tisza Kálmán pártjának tagjaként, már ő is ott ült a Sándor utcai ülésteremben, majd ebben a Házban, egészen 1910ig, haláláig. Még halála is képviselői munkája közben érte. Erdélyi korteskörútján lett rosszul, s már csak meghalni tért haza, amely sz omorú esemény - éppen a mai napon - 87 évvel ezelőtt következett be. Érezte, hogy számára nem a politika az igazi cselekvés lehetősége. Úgy írta valahol, hogy ami dicsőséget szerzett neki az irodalom, azt mind leszedegette róla a politika. Pedig nála kevés szavúbb képviselője aligha volt a magyar parlamentnek, jó, ha kétszer felszólalt a közel 25 esztendő alatt - ám hangosabban szóló írója sem volt e Háznak sem előtte, sem utána. Joggal írhatta az Országgyűlésről szóló kötetének előszavában: "Ha a képviselő k szónoklatai el is enyésztek az időben..." - ám amit ő írt róluk, az még megvan, s ez így igaz, mindmáig, s tán az idők végeztéig. Nehéz korszakban volt képviselő. Látta a hazai politika alakulását, látta annak fonákjait, de látta annak színét is; választ ási csalásokat, korrupciót, antiszemitizmust, erőszakot éppúgy, mint nagy formátumú politikus fellépését, szilárd jellemű államférfiak tevékenységét, korszakos döntések megszületését. Látta pártok és pártocskák fel- és eltűnését, megtapasztalta a kormánypá rt és ellenzék termékeny és meddő vitáit. S mindenről volt véleménye. Azt mondják, karcolatainak hangja szelíd és elnéző volt. Ez persze nem igaz. Kötetnyit lehetne idézni azokból a metszően éles, gúnyosan elítélő, aforizmaszerű megjegyzéseiből, amelyekkel kortársait és a politikai élet intézményeit illette. Elég, ha az Új Zrínyiász című regényének csúcspontjára, a parlamenti vitára utalok. Éppen azért, mert belülről, közvetlen közelről látta a politizálás műhelyeit, tudott s mert ilyen stílusban írni. S az t se felejtsük, hogy személyében A jó palócok és Tót atyafiak világa is megtestesült. Két nép értékeit jelenítette meg, azok erkölcsi rendjét, világuk harmóniáját, együttélésük múltját, gyakorlatát és lehetőségeit villantotta fel. Életművének olvasása magy arul és szlovákul ma is sokakkal megérthetné a közös sors - nyugodtan mondhatjuk: európai sors - minőségi megélésének szükségességét. Mikszáth elsősorban író volt, s csak másodsorban politikus. S amikor a halhatatlanná lett, hajdani képviselőtársunkról
