Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 27 (273. szám) - A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között Párizsban, 1995. március 19-én aláírt, a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről szóló szerződés kihirdetéséről szóló törvényjavaslat határozathozatala - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - MOLNÁR GYULA (MSZP):
3773 e mlíthetném azt hajszát, amelyet a magyar iskolaigazgatók ellen folytattak az elmúlt években Szlovákiában. Vagy kelle figyelmeztetnem önöket arra, hogy a magyar nyelvű kulturális intézmények, a múzeumok, a színházak és az írott magyar sajtó ellehetetleníté se folyik folyamatosan Szlovákiában? A kormány - azt mondta Eörsi Mátyás államtitkár úr - az alapszerződés végrehajtásában érdekelt. Igen, tisztelt képviselőtársaim, csakhogy nincsen rá eszköze, mert az az alapszerződés nem tartalmaz semmiféle garanciális elemet, nincs olyan eszköz, amivel kikényszeríthető lenne az a kevés jog, ami ebben lefektetésre került. Semmi jel nem mutat rá, tisztelt képviselőtársaim, hogy az előbb említett tendenciák megfordulnának Szlovákiában; ezért javasoltuk a kihirdetés elhalas ztását. A kihirdetés elhalasztása lett volna a legjobb jelzés mind a külvilág, mind Szlovákia, mind a szlovákiai magyarság számára, hogy tűrhetetlennek tartjuk, ami a szlovákiai magyar kisebbséggel történik. A kormány nem élt ezzel a lehetőséggel; mi ebben a helyzetben nem tehettünk mást, mint hogy nemet mondtunk a MeiarHornpaktumra. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Molnár Gyula képviselő úrnak, aki az MSZP képviselőcsoportjának szavazatát indokolja. MOLNÁR GYUL A (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az eddig elhangzott indoklásokból, gondolom, képviselőtársaim kitalálták, sejthetik, hogy a Magyar Szocialista Párt frakciója igennel szavazott a kihirdetésre. Mondhatnám egyszerűen és röviden, hogy álláspontunk az elmúlt néhány évben következetes volt és reménykedő. Reménye most elsősorban abban fogalmazódna meg, hogy az itt elhangzott, néha rendkívül szélsőséges és talán érzelemtől fűtött gondolatok mélyén minden képviselőtársam számára a magyarszlovák viszony fontossága van, a két nemzet, és ezen belül a két kisebbség, a két országban élő kisebbség sorsának a javítása. Fájdalommal kell bejelentenem képviselőtársaim számára, hogy az elmúlt időszakban semmi sem indokolta azt, hogy megváltoztassuk azon álláspontunkat, misze rint az alapszerződést olyan eszköznek tekintjük, amely szükséges ahhoz, hogy mindazon célokat, amiket az alapszerződés rögzít és fontosnak tartunk, megvalósítsuk. Azt pontosan érzékeljük, hogy nagymértékben függ a belső és a külső viszonyoktól, és attól f üggően, hogy hogyan és miképpen alakul a helyzet az adott országban, nagymértékben függ ennek a folyamatnak az időbelisége. (18.30) Tehát a később tárgyalandó román alapszerződés lesz az ékes példája annak, hogy a lényegesen reménytelenebb helyzetűnek tűnő országban a folyamatok mennyire tudnak változni egy egyszerű választási végeredmény után. Azonban valóban ki kell fejeznem azt, hogy sok aggályos körülmény van a magyarszlovák alapszerződés végrehajtása környékén. Valóban mi magunk is örülünk annak, hogy a kormány határozott lépéseket tesz, azonban egyetértve az államtitkár úrral, a kihirdetést nem tekintjük a diplomácia azon eszközének, amelyik ahhoz szükségeltetik, hogy a viszonyokban a keményebb hangvételt érzékeltettük. És szeretném azt is jelezni kép viselőtársaim számára, világosan látszik, hogy a Meiarkormánynak nem elsősorban és nem kizárólag a magyar kisebbséggel, hanem elsősorban a demokráciával van problémája, a demokratikus intézményekkel, mechanizmusokkal; és ennek ékes bizonyítéka az elmúlt h éten kudarcba fulladt népszavazás. (Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Azt gondolom, inkább sajnálnunk kell azt, hogy ezen az úton, ebben a folyamatban Szlovákia egyre inkább letér az európai irányról.
