Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 27 (273. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - CSÉPE BÉLA (KDNP):
3667 és a román állam segít ségével egy méltó megoldást találjunk az aradi emlékmű megközelítésére, területrendezésére, a futballpályák megszüntetésére, a ronda pléhkerítések elvitelére. De azt hiszem, ez nem függ össze a románmagyar alapszerződéssel, és ez engem nem fog befolyásoln i, és azt hiszem, a Független Kisgazdapártot sem, hogy hogyan szavazzon. Tehát nem szeretem azt, hogy ezt a szent emlékhelyet és 1848nak az emlékét és dicső múltját ilyen aktuálpolitikai kérdésekkel próbálja megközelíteni a mai külügyi kormányzat. Ezt a F üggetlen Kisgazdapárt nevében kikérjük magunknak. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Megadom a szót SzentIványi István úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége frakcióvezetőjének. DR. SZENTIV ÁNYI ISTVÁN (SZDSZ) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A szabaddemokraták nevében is csatlakozhatom ahhoz, amit Dávid Ibolya mondott, hiszen az egész ország készül 1848 150. évfordulójának megünneplésére. Valóban úgy gondoljuk, hogy nemzeti hagyományaink közül 1848 az egyik legdicsőbb fejezet, amely megteremtette azoknak az eszméknek az alapjait, előképeit, amelyeket nekünk hivatásunk, kötelességünk most megvalósítani. Ez a magyar polgárosodás ünnepe, a magyar függetlenség ünnepe, a magyar demokratizálódás ünnep e és nagy előzménye is. Idáig tehát teljes mértékben egyet tudunk érteni. Azt is elmondhatjuk, hogy 1848 és március 15e az elmúlt csaknem másfél évszázadban mindvégig a tiltakozás ünnepe is volt minden olyan társadalmi rendszerrel szemben, amely nem bizto sította állampolgárainak a szabadságot, az egyenlőséget, azokat a jogokat, amelyekért '48 síkra szállt. Így volt ez 1918 előtt, így volt a két világháború között is, és így volt 1945 után is. Sokan vagyunk ebben a teremben, akik rendszeresen részt vettünk az akkor alternatív tiltakozó gyűléseken. Tehát ezért is fontos számunkra. Fontos az is, hogy mindezt megünnepelhessék Erdélyben is. De szeretnék emlékeztetni arra, amit Eörsi Mátyás külügyi államtitkár az előbb már elmondott, hogy soha ilyen kedvező körül mények nem voltak arra, hogy megünnepelhessük. Ciorbea miniszterelnök úr március 15én részben magyar nyelvű szózatot intézett Románia állampolgáraihoz a televízión keresztül, amelyben 1848. március 15ét közös nemzeti ünnepnek tekintette. Utalt az államtitkár úr arra, hogy Aradon közösen fog koszorúzni a két honvédelmi miniszter. Szeretnék egyébként emlékeztetni arra, hogy a magyar kormány minden alkalommal részt vett az aradi megemlékezésen; én magam is mondtam a magyar kormány nevében eml ékező beszédet. A különbség az volt, hogy akkor román partnereinket ehhez megnyerni nem lehetett. Ma új helyzet van, ez az új helyzet részben az alapszerződés következménye, részben pedig azoknak a kitartó erőfeszítéseknek a következménye, amelyeket a magy ar kormány az elmúlt három évben folytatott, s amelynek egy fontos, kiemelkedő eseménye a mai nappal záruló magyar köztársasági elnöki vizit. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Úgy gondolom tehát, hogy helyesek voltak azok a gondolatok, amelyeket Dávid Ibolya fölvetett, de helyes azt is hozzátenni, hogy ezek megvalósulóban vannak. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Megadom a szót Csépe Béla úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt frakcióvez etőhelyettesének. CSÉPE BÉLA (KDNP) :
