Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 3 (241. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - TAMÁSSY ISTVÁN (SZDSZ):
37 Az új törvényre feltétlen szükség van. Hiszen az építés mai viszonyai jelenleg meglehetősen kaotikusak, finomabban fogalmazva kevéssé sza bályozottak. Az előd, az 1964. évi III. törvény - mely építési törvényként ismert - az elmúlt, durván 30 esztendőben jólrosszul, de működött. A számos módosítás és kiegészítés is mutatja, hogy mai szemmel nézve természetesen lehetett volna jobb is. Az ére m másik oldalát vizsgálva elmondhatjuk, hogy a korábbi társadalmi, gazdasági viszonyok között a törvény működött. Bizonyság erre számos kiemelkedő színvonalú építmény, városrész, város. Ezekből egyedenként nem illő kiemelni alkotásokat, de ha minden igazán jó, szakmai, technikai szempontból korrekt és eszmeiségében színvonalas művet felsorolnék, arra az idő nem lenne most elegendő. Utalnék viszont arra, hogy hazánk lakosságának jelentős része ma is ebben a korban született, épített környezetben él, lakik, t evékenykedik. Az új törvényre tehát szükség van. Az 1964. évi III. törvény felett az idő eljárt. Az 1990ben bekövetkezett társadalmi, gazdasági változások gyorsították az avulás folyamatát, és vitatkozhatunk azon a tényen, hogy miért 1996ban és mondjuk n em 1990ben, '91ben vagy netán '92ben készült el az új építési törvény. Lehet, hogy sok szempontból jobb lett volna, sok problematikus helyzet másként alakul, mint ahogy alakult, az építés viszonyai tisztábbak, szabályozottabbak, a felmerült nehézségek k edvezőbben és egyértelműbben lettek volna megoldhatók. Most mégis azt kell mondanom, hogy a törvény jelenlegi tárgyalása nincs késésben. Több tényt említenék ennek igazolására. A gazdasági szerkezetváltással együtt járó lelassulás, az építőiparral szemben támasztott igények csökkenése - például a '80as évek közepén tapasztalt 8085 ezer lakás/év teljesítmény 2025 ezer lakás/évre való zuhanása - egyfajta szélcsendet teremtett az építővilágban. Bár e ténynek, úgy hiszem, igazán nem kell örülnünk, de ez lehe tőséget teremtett a problémák nyugodtabb áttekintésére. 2. A korábbi rendszer zökkenőkkel még működött, miközben már az építőipar és az építőanyagipar teljes mértékben privatizálódott, gazdát cserélt. (17.40) 3. Az elmúlt évtized világméretű szemléletvált ozása, a környezetvédelem kibontakozása és megerősödése más szempontok és igények elsőbbségét vetette fel. Nem új építési törvényről vitázik a tisztelt Ház, hanem a környezetvédelmi alaptörvényben jelzett sok más törvénnyel együtt a teljes környezeti törvé nycsomag részeként jöhetett létre és fogalmazódhatott meg az épített környezet védelméről és alakításáról szóló törvény. Ez a törvény a természeti és épített környezet kölcsönhatásának egységében vizsgálja az építés problémáit. Megjegyezhető, hogy az építé szek soha nem vitáztak ezen, de nem is lehet vitatni a természeti környezet értékei megtartásának fontosságát. Hiszen még a legsűrűbben beépített városból sem tudjuk - még vizuálisan sem - kizárni a természet, például a település feletti felhők, az égbolto zat látványát, hiszen ez állandóan jelen van; a kert, a növényzet és az építmény kapcsolatának biztosítása pedig az építészet legősibb feladatai közé tartozik. Ezt akár az ókor, a középkor, a reneszánsz, a barokk és a legújabb korok építészete is tanúsítja . A növényzet és az építészet kapcsolatrendszerében a növényzet a változó, az építmény a statikus elem. Az építmények megőrzésénél a korabeli kert fenntartása sok szempontból nehezebb feladat, de a barokk korból már ismert kertek, például a versaillesi ka stély pompás kertje ma is megtekinthető. Állítható tehát, hogy a növényzet és az épületek együttléte minden korban hangsúlyosan létezett, noha koronként arányuk változott. A városok túlnépesedése, a telekspekuláció teremtette meg azt a túlépített világot, melyet például fővárosunkban a belső kerületekben tapasztalunk. A 6070 százalékban vagy még azon is túl beépített telkek, a függőfolyosók látványa ma is ismert, de ebben a környezetben a természet jelképe a tűzfalra kapaszkodó ecetfa is.
